Természetes, hogy mi nők több időt töltünk a kicsivel, hogy velünk szorosabb a viszonya – már csak a biológiai adottságok miatt is –, mint az édesapjával. A legtöbb családban az anya marad otthon a babával, míg apa dolgozik.
Ezért aztán mi nők kénytelenek vagyunk gyorsabban beletanulni a babázás gyakorlatába, hamarabb szerzünk benne rutint, ebben ráadásul még velünk született ösztöneink is segítenek nekünk, míg a férfiaknak ez egy idegen terep, ahol kissé bizonytalanul mozognak. Ők nem erre készültek kétéves koruk óta. Ők nem a göndör hajú alvósbaba miatt játszottak annak idején papás-mamást, hanem a Julcsi kedvéért, aki nagyon szép kislány volt.
Már a várandósság is kívül esik a hatáskörükön: aggódva, izgatottan, vagy épp félve lesik, hogy mi történik az asszonnyal, miért viselkedik furán, vajon nagyobb lesz-e még ennél, mikor lesz újra szex, vajon milyen érzés lehet, hogy belülről rugdossák az embert, aztán borzaszóan érzik magukat a szüléskor, hogy nem tudnak rajta segíteni. Végül, mikor az orvos a kezükbe adja A Gyermeket, boldogság formájában hirtelen a nyakukba zuhan a felelősség, és furcsa, addig ismeretlen érzések egész sorozata.
Persze minden apa más. Van, aki elsőként pattan ki az ágyból, ha a baba éjszaka felsír, és akit nem rettent vissza egy gyanús illatú pelenka, hanem azonnal teszi, amit ilyenkor tenni kell. Aki lelkesen olvassa a témában a szakirodalmat, hőmérővel méri meg a fürdővizet, mértani pontossággal adagolja a tápszert, és saját kezével fabrikál fejlesztő játékot a gyereknek.
Ők vannak kevesebben.
Sokkal gyakoribb az olyan apa, aki úgy gondolja, hogy nekünk anyáknak nyilvánvalóan van egy különleges szagfilter az orrunkban, ami képessé tesz minket a pelenkázásra, mely cselekedetre amúgy egy normál, filternélküli ember humanitárius okoknál fogva nem kényszeríthető.
Aki szerint a durva férfikéz nem alkalmas a törékeny babatest fürdetésére, és aki éjszaka fel sem ébred a gyereksírásra. Szerinte az apa feladatköre a játékban, a szigorban és a kiságy összeszerelésében nagyjából ki is merül. Ő még sose találkozott a védőnővel (mert olyankor dolgozik), nem ismeri a napirendet (ezért este nyolckor még felpörgeti kicsit a gyereket csikizéssel, dobálással és dögönyözéssel), és megveszi ugyan a pelenkát, de mindig felhív telefonon a boltból, hogy megkérdezze, milyet is kell venni.
Ők vannak többen.
Félre ne értsetek, szerintem ezzel semmi gond nincs. A férfiak a történelem során még sose vállaltak ekkora részt a babagondozásból, mint manapság, a feléjük támasztott elvárások is hirtelen ugrottak meg, és nem könnyű ezeket teljesíteni. De nyilván szeretnéd, és mindenkinek érdeke, hogy életed párja akkor is boldoguljon a babával, ha neadjisten egy nyári hétvégén elutaznál a csajokkal vidékre, meg egyáltalán, hogy bármikor biztosan lehessen számítani a segítségére.
Legjobb, ha rögtön az elején, mikor hazamentek a kórházból, a pároddal karöltve rázódtok bele a baba körüli teendőkbe. Így nem fogja azt érezni, hogy te gyakorlott vagy, akinek mindez a vérében van, ő pedig mit keres itt. Ha együtt “bénáztok”, az egész máshogy veszi ki magát, mint ha csak ő. Az elején hívd oda minden egyes alkalommal, és csináljátok együtt.
Ha mégis elhúztál mellette a cikk elején említett okoknák fogva, akkor legyél türelmes tanára. Ne kioktatóan, hanem kedvesen mutasd meg neki a praktikákat, és mindig engedd, hogy egyedül is megcsinálja. Ne vedd ki a kezéből a gyereket, ha ügyetlenkedik, és ne szólj rá, hanem biztasd, akkor is, ha fel akarja adni. Hagyd, hogy megoldja a helyzetet, úgyis szól, ha segítségre van szüksége, a férfiak olyankor szoktak szólni.
Ha pedig megoldotta, dicsérd agyba-főbe. Ha nem egészen úgy oldotta meg, ahogy kellett volna, akkor is, majd a dicséret után mondd el neki, hogy amúgy te rájöttél, hogy úgy könnyebb, ha így és így csinálod, esetleg próbálja meg legközelebb ezt a módszert is. Soha ne felejtsd el, hogy férfiról van szó. Nehezen viselik a kioktató hangnemet, főleg a szeretett nőtől.
Egy idő után “rá is kényszerítheted”, hogy egyedül oldjon meg valamit, pl. nyomd a kezébe a vizes, törölközőbe csavart gyereket, és gyorsan ugorj le a boltba kenyérért, mert jaj, mindjárt bezár. Drasztikus módszer, de nagyon hatékony.
Majdnem minden anya életében eljön a pillanat, hogy a férje a fejéhez vágja: “Neked könnyű, te egész nap itthon vagy.” vagy “Mégis mit csináltál itthon egész nap?” Nem gonoszságból mondja ezt, hanem mert nem tudja, mit beszél. Azt javaslom, hogy ezek elhangzása után rövid határidővel keríts magadnak egy egésznapos hétvégi programot, és intézd el, hogy pont senki ne érjen rá apának segíteni. Egy egész nap kettesben a babával – és ezeket a mondatokat soha többé nem fogod hallani.
Nagy segítségetekre lesz mindkettőtöknek a humor. Egy férfi és egy kisbaba mindig tud aranyos-vicces helyzetet teremteni, sokkal jobb, ha ennél az oldalánál ragadjátok meg a dolgot, és könnyedén veszitek a kezdeti ügyetlenkedős időszakot. Most születnek meg azok a sztorik, amelyeket később – immár rutinos szülőkként – nevetve fogtok emlegetni.
Végül, a legfontosabb, hogy mindig mutasd ki felé, mennyire szereted, és hogy milyen jó apának tartod, hiszen köztudott, hogy egy baba születése a legjobb kapcsolatot is keményen próbára teszi.
De erről majd egy következő bejegyzésben…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: