Van-e élet a szülés után?

Néhány hete a Budapesten kísérletező csendes-kedves gyermekrablóktól hangos az internet és a sajtó, akiknek a módszerével – kísérletekben is bizonyítottan – akár egy percen belül habkönnyen elcsalogatható egy kisgyerek akár a játszótérről, akár az iskola vagy az óvoda területéről. Az anyukák pedig aggódva teszik fel maguknak a kérdést: vajon felkészült a gyermekem egy ilyen gondosan álcázott támadás ellen? Vajon meg tudná magát védeni? Biztos nem menne el az idegen nénivel/bácsival “megkeresni a kiskutyáját”, vagy megnézni azt a “színes, zenélő csúszdát”, amiről olyan szépeket mesélt? Vajon hinne neki, ha azt mondaná, én küldtem el érte az óvodába?

Nagyobbik leánykám majdnem négyéves óvodás, tehát pont a “célcsoport” tagja. Természetesen én is feltettem magamnak ezeket a kérdéseket. Barátkozós, önálló, közvetlen kislány, bárkivel elbeszélget, ami amúgy szuper tulajdonság, de sajnos ennek az eseménysorozatnak a fényében nyilvánvalóan veszélyes is. Sokat gondolkoztam azon, hogyan értessem meg vele, hogy nem szabad mindenkiben  megbízni, anélkül, hogy elvenném a kedvét a barátkozástól vagy félelmet ültetnék belé. Aztán eszembe jutott a Piroska és a farkas, amit majdnem minden este kér, hogy meséljem el neki. Hiszen kedvenc meséje pont erről szól! A farkas olyan kedves volt, olyan meggyőző, olyan szépen nézett, olyan jókat mondott. Ki gondolta volna róla, hogy veszélyes? Igaz, Piroska mamája szigorúan megtiltotta a kislányának, hogy idegenekkel szóba álljon, vagy hogy letérjen az útról, de hát ez a kedves állat nem is idegen. És virágot szedni a nagyinak, az nem letérés az útról…
A kísérletek azt bizonyítják, hogy a kisgyerekek bizony így működnek, a valóságban is.

A játszótérre tartva megbeszéltem a lányommal, hogy olyan emberek, mint Piroska farkasa, valóban léteznek. Hogy gyermekrablás nem csak a mesében van (merthogy ő azt hitte). És igen, Magyarországon, a mi városunkban is létezik ilyen. (Úgy gondolta, hogy legfeljebb egy távoli országban történhet ilyesmi.) Elmondtam neki, hogy a gyermekrablók nem feltétlenül erőszakosak és félelmetesek, legtöbbször olyan kedvesek, mint a farkas volt, és a gyerekek hisznek nekik, mint ahogy Piroska tette. Hogy csak később derül ki a gonoszságuk, amikor már késő…
Kívülről tudja a mesét, most már azt is tudja, hogy ez nem feltétlenül csak mese. Kikerekedett szemein látszott, hogy hatással volt rá mindaz, amit mondtam.

Nem tiltottam meg neki, hogy idegennel szóba álljon, hiszen ez életszerűtlen lenne. Abban maradunk, hogy akkor fogadhat el bármit bárkitől, ha megkérdezi tőlem, szabad-e, és én megengedem. Hogyha pedig valaki arra kéri, menjen el vele, ígérjen bármit, legyen bármilyen kedves, legyen akármilyen aranyos kutyája vagy gyereke, soha, semmi szín alatt ne menjen vele, hanem azonnal jöjjön oda hozzám, az óvónénihez, a nagyihoz, vagyis ahhoz a felnőtthöz, akit jól ismer. (Az “idegen” kifejezés egy kicsi gyerek számára még gyakorlatilag nem is létezik – ez is kiderült a kísérletekből.)

Ezt elmondtam neki este is, lefekvéskor, és minden nap el fogom neki mondani, ahogy a Piroska és a farkast meséltem eddig minden este, ahogy kérte…

És ettől még mindig nem lehetek biztos abban, hogy az én cserfes négyévesem megtanulta megvédeni magát, ha én nem vagyok a közelében. De Piroskával karöltve megtesszük, ami tőlünk telik, és reménykedünk, hogy ez nem lesz túl kevés. Nem akarom, hogy bizalmatlan legyen, de legyen óvatos. Négyévesen, és majd tizennégy, és harmincnégy évesen is.

Mikor először hallottam arról, hogy a kisbabáknak nagyon fontos a pontosan betartott napirend, a vér egy pillanatra megfagyott bennem. Tőlem a rendszeresség olyan távol áll, hogy gyerekkoromban majdnem minden különórát és edzést rövid próbálkozás után abbahagytam csak azért, mert a hét bizonyos meghatározott napjain, rendszeresen kellett volna járni rájuk. A pályaválasztáskor is elsődleges szempont volt, hogy csak ne bejárós, nyolcórás munkaidős hivatásom legyen (így lettem festőművész). Persze a gyerekéért az ember mindenre képes és minden áldozatot meghoz, így mikor várandós lettem, összeszorított fogakkal elhatároztam, hogy megteszek minden tőlem telhetőt a szépen betartott napirendért, ha ezen múlik a gyerekem boldogsága. Évek teltek el, mire rájöttem, hogy a napirend másra is jó: megkönnyíti az időbeosztást, lendületet, ritmust ad a napi kötelezőknek, így nem úszom el velük, több időm marad magamra, a férjemre, és a nap végére nem feltétlenül leszek hullafáradt. Hogy a napi rutin nem feltétlenül béklyók sokasága, ami gúzsba köt, hanem lehet az élet megkönnyítője is.

Lássuk, mi kell ahhoz, hogy a napirend legyen érted, és ne te legyél a napirendért:

1.) Van, aki velem ellentétben kifejezetten szeret rendszer szerint élni. Különbözőek vagyunk, és nincs ez másképp a babákkal sem. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem veszik figyelembe a babájuk igényeit, és 100%-ban maguk akarják kialakítani a napirendet a számára, holott ahogy a felnőttek, úgy a babák között is van rendszerszerető és bohém, sokat alvó és inkább többször keveset szundikáló, korán és későn kelő, reggel zuhanyzó és este fürdő típus. Ne a védőnő tanácsai és a barátnő szokásai alapján, hanem a babád igényei szerint alakítsátok ki a napi rutint, mindenkinek jobb lesz így.

2.) Újszülött korban nincs napirend! Amíg pici a baba, elég néhány támpontot adni neki a nap folyamán, amitől könnyebben megtanulja megkülönböztetni a nappalt az éjszakától. Ennél többet nem kell elvárni tőle – ebben a korban úgyis leginkább csak esznek és alszanak.
Amit mégis tehetsz: fürdés után jöjjön az éjszaka. Ez azt jelenti, hogy az éjszakai evések során végig sötét van, legfeljebb egy derengő éjszakai fény ég, nem beszélünk a babához, nem sétálgatunk vele, nem pelenkázzuk át (csak ha feltétlenül muszáj), ha jóllakott, szépen visszatesszük az ágyába. Reggel aktívan indul a nap, a nappali alvásokkor pedig nem sötétítünk be, és nem leszünk körülötte néma csöndben. Hogy ő mikor és mennyit eszik, mikor van ébren és mikor alszik, azt nyugodtan rábízhatod.

3.) A hozzám hasonlóan szertelen anyukák számára a kulcsszó: rugalmas rendszeresség.
Remélhetőleg a babád is olyan, mint te: nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden mindennap ugyanabban a percben történjen, belefér időnként egy kis csúszás. Erre egyébként nagyon egyszerűen rá is lehet szoktatni: ne történjen mindig minden mindennap ugyanabban a percben! Az élet váratlan eseményekből is áll, ettől lesz izgalmas és érdekes. Nem szabad a váratlan eseményeket ellenségnek tekinteni! Nem kell idő előtt hazarohanni a családi vacsoráról, csak mert 7:00-kor ha törik, ha szakad, el kell kezdeni a fürdetést. Ha mindenki jól érzi magát, akkor a fürdés még várhat. (Sőt, csendben jegyzem meg, hogy akár el is maradhat néha.) A gyereknek nem az óramű pontosságú rutin, hanem elsősorban a szeretetteljes légkör adja meg a biztonságot.  A legtöbb babát nem zavarja meg, ha intervallumok (7 és 8 között), és nem pedig időpontok (7:30) határozzák meg az életét. Így majd rugalmasabban viseli azt is, ha különleges esetekben az egész napirend borulni kényszerül.

4.) Hogy segíti mindez az időbeosztást? Az anyák legtöbbje egyedül van otthon a kisbabával, ezért kénytelen az evés-, séta- és alvásidőkhöz igazítani a napi teendőit és az én-időt. Ez nem könnyű, az elején pláne nem, hiszen gyermektelenül nem azt szoktuk meg, hogy valaki két-három órás szakaszokra osztja a napunkat és az éjszakánkat, és hogy még azt is alaposan át kell gondolnunk, mikorra időzítsük a porszívózást, vagy hogy mikor tudnánk nyugodtan lezuhanyozni. Egy óra olvasás vagy egy film megnézése pedig ezentúl az élet különleges pillanataihoz tartozik majd. Ez az egyik legnehezebb része az anyaságnak, ami a baby blues kialakulásában is nagy szerepet játszik. A legtöbb friss anyuka elneveti magát, mikor azt mondják neki: amikor a baba alszik, te is pihenj! Hogyne, a lakás addig szép lassan elúszik, ebédet meg majd a manócskák főznek  – hangzik a tipikus válasz.
Először is gondold át, mi az, amit az ébren lévő gyerek mellett is el lehet végezni. Ha van nagymama a közelben, fogadd el a segítségét! Ha nincs, a járóka vagy a pihenőszék (autós hordozó) is megteszi. Ilyenkor lehet például főzni, porszívózni, teregetni, mosogatni. Az alvás ideje pedig kiválóan alkalmas az elmélyülést igénylő munkák elvégzésére, hivatalos levelek megírására, szépítkezésre, pihenésre, szelektálásra, internetezésre, stb.

Eddig fontossági sorrendben osztottad be az idődet. Ez most, hogy gyereked van, nem feltétlenül fog működni. Most azt javaslom, hogy a teendőket időtartamuk szerint állítsd sorrendbe.* Ha teheted, kezdd azzal, amit egy határozott időn belül el tudsz végezni, pl. főzés, hajfestés, felmosás. Utoljára azt hagyd, ami meghatározatlan ideig tart, pl. olvasás, netezés, alvás, kézimunka, stb. Így ha a baba váratlanul fölébred, nem fog emiatt odaégni a rántott hús.
*Ez az újdonsült anyukákra nem vonatkozik! Náluk minden esetben a pihenés legyen az első, de minimum a második a sorban!!

A baba napirendje segít abban is, hogy ne ússz el a teendőkkel. Ha tudod, hogy délben ebéd van, akkor 11-kor neki kell látnod a főzésnek. Ha minden nap 11 körül látsz neki, lendületben maradsz, könnyebben tudsz tervezni, nem fogsz kapkodni, és az egész napod nyugodtabban telik majd. Nem lesznek fárasztó üresjáratok, és nem lesz lelkifurdalásod, ha épp a pihenés ideje jött el. Ez is épp olyan hasznos tevékenység, mint a házimunka, sőt! Ha alvás után mindig sétálni/játszani mentek, nem fogsz azon stresszelni, hogy mi lesz így a mosogatással. Akkor mintegy “kötelező kikapcsolódásként” séta/játék van, és kész. A napirend olyan, mint egy táblázat: segít rendszerezni, átláthatóvá tenni a napot.

5.) Az este legyen a nyugalomé! Lehetőség szerint ha a babát este lefektettétek, utána már ne végezz semmilyen megerőltető munkát. Ne este kezdj el főzni, ne akkor rakd rendbe a gardróbszekrényt. Itt az ideje a pároddal is tölteni egy kis időt, beszélgetni, filmet nézni, meginni egy pohár bort, lezárni a napot. Gondoljátok át, mi történt aznap, és mi vár rátok másnap. A nyugodt befejezés elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy másnap energikusan tudd kezdeni a napot.

Természetesen mindez csak támpont, mindenki úgy osztja be az idejét, ahogy szeretné és ahogy tudja. A lényeg, hogy az irányítás a te kezedben legyen, a napirend pedig ne csak a baba nyugalmát szolgálja, hanem a tiédet is.

Végre itt a nyár! Egy kismamának ez a hír nemcsak felhőtlen örömöket jelent, hanem bizonyos kellemetlenségeket is. A növekedő pocak igénybe veszi a szervezetet, amit a meleg még tovább fokoz. De ha odafigyelsz néhány dologra, felejthetetlen nyárban lehet részed.

Irány a víz!
Az úszás amúgy is az egyik legjobb mozgásforma, amit kismamaként végezhetsz, de ha csak elmerülsz a hűvös vízben, az is mennyei érzés ilyenkor. A test megkönnyebbül, a baba benned lebeg, te meg a vízben, az élmény felér egy meditációval. Tévedés, hogy terhesen kerülni kell a strandokat, ha amúgy az orvosod szerint minden oké, nyugodtan strandolhatsz. De az óvatosság nem árt.
Túl meleg vízbe ne ülj ilyenkor. A hideg vízzel is vigyázz, mindig fokozatosan szoktasd hozzá a tested a hőmérsékletéhez. Bizonyos gyógyvizek nem ajánlottak a terhesség alatt, mindig olvasd el a medence melletti tájékoztató táblát. Várandósan megnő a fertőzésveszély, érdemes ezért gombaölő krémet vinni magaddal, és akár megelőzésként is használni.
Úszáskor könnyen begörcsölhet a lábad, gondoskodj ezért a megfelelő magnézium-bevitelről, és mindig legyen a közeledben valaki, aki ilyen esetben segít rajtad.

Napozás

A napozás körül is kering néhány tévhit, sokan alaptalanul félnek tőle. Nem kell az árnyékba száműznöd magad egész nyárra, de a napozás komoly odafigyelést igényel.
A bőr ilyenkor érzékenyebb, könnyebben foltosodik, ezért mindenképp kend be magad magas faktorszámú napvédő krémmel, mielőtt a napra mész. Mivel a kismamák nehezebben bírják a meleget, és fokozottan figyelni kell a vérnyomásra is, semmiképp ne engedd, hogy túlhevüljön a tested, mert ez a babának se tesz jót. Ha picit is kellemetlenül érzed magad a napon, azonnal irány az árnyék!

Hűtsd le magad!

Igyál sokat! Lehetőleg vizet – ne terheld a szervezeted fölösleges cukoradagokkal. Figyelj arra, hogy mindig legyen a kezed ügyében egy palack víz, és ne egyszerre sokat, inkább gyakran kevesebbet igyál belőle.

Legyen nálad arcpermet is – ebből sokfélét lehet kapni, az illatostól az ásványvizesig. Nagy melegben igazi kincs.

Jól esnek ilyenkor a hűsítő, könnyű finomságok. Fagylaltot viszont csak megbízható helyről vásárolj! A gépi csavaros fagyit kerüld, és az olyat is, ami már kicsit megolvadt (majd visszafagyott) a dobozban.

A lábak a melegben könnyebben vizesednek, amikor pihensz, mindig polcold fel őket.
Ha strandra mész, gondoskodj a kényelmedről. A kemény földön nagy pocakkal szinte lehetetlen kényelmesen feküdni, ha teheted, vigyél magaddal egy gumimatracot vagy egy nyugágyat.

Élvezd!

A jövő nyarad már egész máshogy fog kinézni. Használd ki, hogy temérdek időd  van pihenésre, alvásra, hosszú nyáresti beszélgetésekre, kertmozira, utazásra, és általában mindarra, amire jövőre – és az elkövetkező nyarakon – sokkal nehezebb lesz sort keríteni.
Ha repülős utat terveztek, időben tájékozódj a légitársaságnál, meddig engednek felülni a gépre, és milyen igazolásokra lesz ehhez szükséged. Külföldön – főleg, ha távoli országba utaztok – csak megbízható helyen egyél, vigyázz a gyümölcsökkel és a vízzel, még akkor is, ha mások ezt a dolgot lazán veszik. Az út előtt kérdezd ki orvosodat, hogy milyen gyógyszereket vihetsz magaddal.

Kellemes nyarat kívánok minden leendő és gyakorló anyukának! 🙂

Már-már közhelyszámba menő okosság, hogy szerelmünk gyümölcse egyben annak próbára tevője is, de hogy ez miben áll pontosan, és mit lehet tenni azért, hogy a próbát kiálljuk, arról már kevesebbet lehet hallani.
Egy gyermek születése örökre összeköti a szülőket, ha el is válnak útjaik, ő mindig egy kapocs lesz közöttük. Az viszont egy paradox helyzet, ha gyermekünk érkezése egyben a válás oka is, főleg, hogy ez elkerülhető, ha figyelünk a jelekre, és persze egymásra.
Azt a helyzetet most nem venném ide, mikor a férfi (vagy akár a nő) úgy dönt, hogy nem veszi a vállára a család felelősségét, és megpattan, mert ez egy külön cikket érdemelne, most csak arról lesz szó, mikor a pár amúgy szeretetben él, mindketten akarják a gyereket, és alapvetően együtt akarnak maradni.

Mi az, ami miatt ez nem is olyan könnyű? A dolognak számos összetevője lehet, nézzük csak meg őket sorban:

A probléma: fáradtság, kialvatlanság
Egy pici baba teljes odafigyelést és folyamatos készenlétet igényel, napközben többnyire az anyától, aki otthon van vele, éjszaka mindkét szülőtől. A kialvatlanság hosszú távon megviseli az idegrendszert, mindenre érzékenyen reagálunk, idegesek, feszültek lehetünk, sőt, súlyos esetben akár üldözési mánia, ok nélküli dühkitörések és egyéb zavarok is kialakulhatnak. Az anyákat ráadásul a baby blues, vagy a szülés utáni depresszió is kínozhatja, ami a – szintén kimerült – apáktól  sok-sok türelmet és megértést igényel.
A megoldás:
Tudatosítsátok magatokban és egymásban, hogy ez a helyzet átmeneti, ahogy kialakul a rutin, a baba átalussza az éjszakákat, és a mama is újra a régi, minden visszatér a régi kerékvágásba. Próbáljatok annyit pihenni, amennyit lehet. Minden este kötelező összebújni, ha a szexhez se kedvetek, se energiátok, akkor legalább az ölelés, közös filmnézés, beszélgetés szintjén. Nagymamáink tanácsa, mi szerint tilos haragban lefeküdni, most fokozottan érvényes!

A probléma: eltérő nézőpontok
Az anyuka egész nap készenlétben, a szoptatás-pelenkázás-altatás-házimunka örök körforgásában, kétségek, aggodalmak között, örökké fáradtan joggal érzi, hogy semmire nincs ideje, szinte még felöltözni és tisztálkodni sincs, és hogy a kapcsolata a külvilággal kimerül a napi sétában. Irigyli a férjét, amiért az „szabad, mint a madár”, felnőttek között tölti a napját, és változatos élményekben lehet része.
Az apuka szintén joggal érzi, hogy kialvatlanul tölti el a munkaidejét, a főnöke nem kíméli, ráadásul a család felelősségével is meg kell küzdenie, ami számára egészen új, és most még ha hazaér sem pihenhet, be kell segítenie a baba körüli teendőkbe. Míg a felesége egész nap csak otthon van, alhat a babával, amikor csak akar, maga osztja be az idejét, stb.
Ha mindenki csak a saját problémáit látja, és csak maga felé vár el megértést, abból semmi jó nem származik.
A megoldás:
Kommunikáció és empátia. Képzeljétek magatokat a másik helyzetébe, és segítsétek ezt azzal, hogy beszélgettek a gondjaitokról. Honnan tudhatnátok, hogy mi zajlik a másikban, ha nem beszéltek róla? De vigyázzatok, ez ne egy verseny legyen, Kinek nehezebb a dolga?-címmel, hanem szolgálja a megértést, az együttérzést. Fogadjátok el, hogy egyikőtöknek sem könnyű, de azért vagytok együtt, hogy egymás támaszai legyetek.

A probléma: a romantika hiánya
A nők ilyenkor nincsenek top-formában, nem a bombanő oldaluk kerül előtérbe, hanem a friss anyuka énjük, ez önbizalomhiányhoz és a szex elutasításához is vezethet. Ráadásul mindkét szülő fáradt, és időt sem könnyű szakítani a kettesben töltött meghitt pillanatokra. Egyes esetekben az is előfordulhat, hogy az anyuka olyannyira „beleszeret” a babájába, hogy más nem is létezik számára, az apa ilyenkor okkal érezheti mellőzöttnek magát. Ez különösen igaz akkor, ha a baba egy ágyban is alszik a szülőkkel, vagy túlságosan anyás, szinte szó szerint „közéjük áll”. Egy mellőzött férfi márpedig előbb utóbb észreveszi a többi (top formában lévő) nőt, de még ha nem is, akkor se fenntartható ez az állapot, mert nagyon könnyen elindíthat az elhidegülés lejtőjén, ahonnan csak kemény munkával lehet visszatalálni egymáshoz.
A megoldás:
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kettesben töltött kiruccanások kötelezőek! Ha nincs mozgósítható nagymama, akkor szerezzetek bébiszittert! Minél korábban kezditek másra bízni a babát, annál könnyebben megszokja és elfogadja, hogy néha nem apa vagy anya vigyáz rá. Ezekre a „randikra” készüljetek úgy, mint régen, amikor még csak ismerkedtetek egymással, a nő öltözzön fel csinosan, a férfi készüljön vacsorával, mozival, akár virággal. Hagyjátok otthon az aggódást, a stresszt, és csak egymásra figyeljetek. Kéthetente legalább egyszer szánjatok erre időt!

A probléma: a „saját élet” hiánya
Férfiaknál és nőknél is előfordul, hogy ha megszületik a baba, akkor hanyagolják a barátaikat, a hobbijukat, a sportot, a kulturális életet, pedig csak szervezés kérdése, hogy ez ne így legyen. Természetesen nem lesz annyi szabadidőtök, mint eddig volt, de nem szabad a kikapcsolódást teljesen száműzni az életetekből.
A megoldás:
Az apa hadd menjen sportolni, sörözni a haverokkal, az anya hadd csapjon egy-egy barátnős görbe estét anélkül, hogy ebből feszültség lenne. Néha csak 1-2 óra kell az embernek a feltöltődésre, még ha ez csak annyiból is áll, hogy olvas néhány oldalt a kedvenc könyvéből, vagy játszik egy kicsit a számítógépen. Ilyenkor a másikra persze több feladat hárul, de ha oda-vissza engedélyeztek egymásnak szabadidőt, kiegyensúlyozottabbak és sokkal boldogabbak lesztek, ezzel pedig a társatok is és a pici is jól jár. Ezt ugyanúgy kötelezővé tenném, mint a „randikat”, csak figyeljetek rá, hogy megmaradjon az egyensúly, senki ne érezhesse úgy, hogy a másiknak több jut.

A probléma: eltérő nevelési elvek
Nagyon gyakori konfliktusforrás, hogy a szülők eltérő módon vélekednek a gyereknevelésről. Ezek az elvek többnyire a hozott családi mintákból, a neveltetésből erednek, érdekes mód nem a saját gyerekünk igényeit vesszük ilyenkor alapul, hanem a szüleinkkel kapcsolatos emlékeinket.
A megoldás:
Üljetek le, és beszélgessetek a családjaitok szokásairól, gyerekkori emlékeitekről. Kiderülhetnek érdekes dolgok, például az, hogy csak azért csináltok valamit úgy, ahogy, mert a szüleitek is így tettek veletek, nem pedig azért, mert az úgy volt helyes. Emlékezzetek, milyen volt gyereknek lenni, mi volt rossz, hatástalan nálatok, és mi volt hasznos és jó. Sokminden csak tudat alatt működik, a beszélgetés rávilágíthat ezekre a mechanizmusokra. Emellett pedig tudatosítsátok magatokban, hogy a gyereketek egy önálló lény, saját személyisége, tulajdonságai, igényei vannak, a nevelési elveket hozzá kell igazítani, nem a saját elképzeléseitekhez. Ezt figyelembe véve sokkal könnyebb lesz közös nevezőre jutni. Egy a fontos: a gyerek szemében mindig értsetek egyet! Ne zavarjátok össze azzal, hogy az orra előtt vitáztok arról, hogyan kéne őt nevelni.

 A gyermek alapvetően boldogság-, nem pedig nem feszültségforrás. Figyeljetek oda egymásra, akkor valóban az lesz.

Sokminden túl van spilázva mostanság a gyermeknevelés, babagondozás körül, az egyik ilyen a szoptatás. Ezért ez a bejegyzésem meglehet, hogy megosztja majd a közönséget.
Minden cseppje aranyat ér, hány fokosra fagyasszuk, “horror fejés”, bimbóvédő, szabad-e kelkáposztát enni, és hasonló témáktól hangos az internet meg az összes babaújság. A “tápszer” kifejezés egyet jelent a kudarccal, a szegény gyerekkel és a béna anyával, merthogy “szoptatni mindenki tud”, aki akar, aki pedig nem akar, az felelőtlen és nemtörődöm.

Szerintem pedig nem eszik olyan forrón a kását. Szoptatni valóban jó és hasznos, fontos, hogy ha tudsz, akkor szoptass, ha nem tudsz, akkor próbálkozz. De ne mindenáron!
Nem igaz, hogy mindenkinek megy. Nem igaz, hogy csak az anya hibája lehet, ha nem megy.

A nagyobbik lányom 3 hónapos korában elfordult a természetes táplálékforrástól, csinálhattam én bármit. Minden tuti módszert kipróbáltam, hogy visszaszerezzem az érdeklődését, de nem sikerült. Tápszeren nőtt fel. Szinte soha nem volt beteg, 10 hónaposan elindult, ügyes, okos, aktív, erős, egészséges. Nem allergiás semmire, szép a bőre, jó az étvágya. Miközben ismerek olyan babát is, aki minden szembejövő betegséget elkap, pedig csak anyatejen él. A szoptatás tehát nem egyenlő az egészséggel, a tápszeres babák pedig nem feltétlenül szenvednek hiányt, nem lesznek automatikusan gyengébbek, betegesebbek.

A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga. Maradjon is az! Ha már nem természetes, hanem kényszer, erőlködés és szenvedés övezi, térj át inkább a tápszerre, méghozzá bűntudat nélkül.

Én azt tanácsolom, a magam kárán tanulva, hogy bízz a megérzéseidben. Ha úgy érzed, gond van, akkor az valószínűleg úgy is van. Lehet ilyenkor tanácsot és segítséget kérni, sőt kell is, hátha valami egyszerűen megoldható problémáról van csak szó, de a lelki békéd, nyugalmad – és persze az, hogy jóllakjon – mindennél fontosabb a babának. Még az anyatejnél is. A pici minden rezdülésedet megérzi, nem mindegy, milyen hangulatban telnek a napjaitok.

Legyen világos előtted a határ, hogy meddig mész el a sikeres szoptatásért, és ne lépd át.

Minden nap zokogva próbálkozva, kialvatlanul, fájdalmak között és folyamatosan aggódva vészelni át az első hónapokat – ehhez azok túl gyorsan elrepülnek. Én a tápszerrel etetett, de jóllakott, boldog babára szavazok, ha már lehet választani. Inkább a meghitt pillanatok körül forogjanak a mindennapok, mint a mellszívó és az önostorozás körül.

Szerencsés, akinek könnyen megy a szoptatás, de az se szerencsétlen, akinek nem.

Szoptatási tanácsadó oldalak:
http://www.szoptatas.net/
http://www.szoptatasportal.hu/temak
http://www.lll.hu/

Ugye ismered a szamaras mesét? Mikor a molnár a fiával vásárba viszi a szamarat, és menet közben minden szembejövő beszól neki: Miért nem teszi fel azt a szegény gyereket a szamárra? Felteszi, megint szembejön valaki: Miért nem veszi le azt a nagy lakli kölköt, és ül fel maga? Leveszi, felül. Miért hagyja gyalogolni a gyereket, miért nem ülnek fel mind a ketten? Felülnek mindketten. Mit kínozzák azt a szegény szamarat, hát nem látják, hogy alig bírja??… és így tovább.

Ilyen a gyereknevelés – mindenki ért hozzá, hogy a másiknak hogyan kellene csinálni.

A minap a hároméves lányom olyan hisztit vágott le a fürdés körül, hogy zengett bele a ház. Este volt, mind ki voltunk merülve, hát Isten bocsá’, kiabáltam vele. Én is, meg az apja is. Tudtuk, hogy ez nem helyes, nem is voltunk büszkék magunkra, de amikor szétpattannak az idegeid, fáradt is vagy, és a legmeggyőzőbb érv, a leghiggadtabb szó se ér semmit hosszú percek óta, akkor azért el tud szakadni a cérna, emberek vagyunk, nem pedig nevelési tanácsadó könyvek.

Erre csöngetnek az ajtón. Hú, rögtön gondoltam, hogy valamelyik szomszéd szeretne panaszt tenni a lárma miatt, vittem is gyorsan a törölközőbe tekert gyereket a gyerekszobába, és minden erőmmel próbáltam csitítani, amíg a férjem ajtót nyitott.
A szomszéd, akit életemben egyszer láttam, és akkor is csak köszöntünk egymásnak, nem a lárma miatt tett panaszt, hanem a hallottak alapján kifogásolta a nevelési módszereinket, tanácsokat kezdett osztogatni, hogy hogyan kellene kommunikálnunk a gyerekkel, majd elmesélte, hogy ők részt vettek egy nagyon jó kis pszichológiai tanfolyamon, amit nekünk se ártana elvégeznünk. Hozzáteszem, nincs gyereke. Még szerencse, hogy nem én nyitottam ajtót, mert ennél a pontnál hangosan a képébe röhögtem volna, majd dühösen rácsaptam volna az ajtót.

A lányainkat amúgy nagy szeretetben, következetesen, legjobb tudásunk szerint igyekszünk nevelni. Amúgy mindketten kiegyensúlyozottak, boldogok, egészségesek. Sokat foglalkozunk velük, játszunk, beszélgetünk…. na de mit mentegetőzök itt, mintha a vádlottak padján állnék! Tessék, máris bűntudatom van. És nem vagyok ezzel egyedül.

De nézzük meg tárgyilagosan a problémát:

A hiszti kialakulása:
A gyerek fáradt, nem az történik, amit szeretne, elege van az egészből, dühös és kiborult. Ráadásul az úgynevezett dackorszakban van. Velünk, felnőttekkel is előfordul, hogy legszívesebben tombolnánk, mert pont betelt a pohár. A gyerek meg is teszi.

A hiszti megelőzése:
A hisztis gyereknek általában más baja is van, mint amiért éppen konkrétan a fesztivált rendezi. Legtöbbször fáradt. De lehet, hogy bujkál benne valami betegség, esetleg szorong vagy ideges valami miatt, amit nem tud kifejezni. Ha megtalálod ezt a mögöttes bajt, az már fél siker, akkor lehet a valódi okokra fókuszálni.
Ha olyasmit készülsz vele tenni, amiről tudod, hogy utálja, ágyazd a dolgot játékba. Csak egy kis fantázia kell hozzá. Például a vásárlást lehet vadászatnak, vagy kincskereső akciónak álcázni, a hajmosást pedig előadhatod úgy is, hogy ő egy bálba készülő királylány, akinek a tündérek segítenek szépülni.

A hiszti ellenszere:
Annyira közhely, hogy le se akarom írni, de azért itt van, tessék: ha engedsz a hisztinek, ha jutalmazod az abbahagyását (vagy az el se kezdését, pl. “ha nem fogsz hisztizni, veszek neked csokit), azzal akaratlanul is arra tanítod a szemed fényét, hogy ez egy jó eszköz az akaratának érvényesítésére, ezért érdemes gyakran bevetni. Szóval ezt NE.

A hiszti ellenszere ott van belül. Az ember uralkodik magán, saját elhatározásból. Akkor is, ha ez a saját elhatározás külső nyomás hatására születik meg. Namármost ez kicsi korban vagy sikerül, vagy nem. Az én lányom abszolút lázadó típus, őt például nem hatják meg a külső elvárások.
Nála nem működik az, hogy:
– Tereld el a figyelmét
– Lepd meg
– Fenyegesd meg
– Spricceld le hideg vízzel
– Csinálj valami vicceset
– Számolj tízig, és mondd, hogy addig hagyja abba
– Öleld meg
– Csapj egyet a fenekére vagy a kezére
– Nézd levegőnek
– Adj neki két nagy pofont (klasszikus tipp, bevallom, ezt az egyet nem próbáltam)
– Kedvesen vigasztald
– Adj a kezébe egy játékot
– Guggolj le hozzá, és beszélgess vele
ha épp minimum nyolcas erősségű hiszti tombol benne. Még mondja is, hogy “de neheem tuhudom abba..hagyniii…!”Ilyenkor egyetlen módszer ér valamit: beküldjük a szobájába (vagy a sarokba), várunk néhány percet, amíg lecsendesedik a vihar, és utána elbeszélgetünk vele. Csakhogy ez nem mindig kivitelezhető. Pl. egy szupermarketben nem. Étteremben sem. Fürdés közben sem, és az utcán, strandon vagy a buszon sem. És hát, eltart egy darabig a folyamat, amit a Környezet nehezen tolerál.

A Környezetnek a fent felsorolt egyik taktika sem tetszik, amennyiben az azonnal nem használ. A Környezet szerint jó anya az, aki hatékonyan és gyorsan elhallgattatja a hisztiző gyerekét. Mindegy, hogy hogyan. A Környezetnek van véleménye, és van ötlete is, általában a felsorolás egy másik eleme. A Környezet nem tudja, hogy nálunk például az sem használna. Honnan is tudná, egy csomó mást sem tud.

Például nem tudhatja, hogy mik a hiszti előzményei. Hogy egy látszólag apróságra miért reagál úgy az anyuka, ahogy. Hogy miért nem enged, vagy enged valamit, hogy miért pöccen be annyira, vagy épp hogy miért nem. A nevelés egy évekig tartó folyamat, nem lehet megítélni egyetlen pillanat, egyetlen jelenet alapján az egészet. Lehet, hogy ez, amit lát, egy ritka alkalom, épp mindenkinek pont baromi rossz napja van, és az amúgy békés természetű anyukából is kijött az anyasárkány, lehet, hogy a gyerek épp beteg, és már azért is hisztizik, ha valaki hozzáér. Azt sem tudja a Környezet, hogy ilyenkor az anyuka rendszerint bűntudattal küzd, kétségbe van esve, és legszívesebben elsüllyedne a föld alá gyerekestül. Mert csinálhat bármit, amíg a műsor tart, ő lesz az ügyeletes “nahát-micsoda-anya-az-ilyen”. Az a téves gondolat üti ilyenkor fel a fejét, hogy a hisztiző gyerek rossz, és persze erről az anyja tehet. Ezt a tévhitet kellene elfelejteni.

Egy barátnőm módszere az volt, hogy az utcán a magát földre vető és ott hisztiző gyereke mellett rutinos nyugalommal megállt, nem foglalkozott vele, szépen megvárta, amíg abbahagyja, majd mentek tovább. Náluk ez tökéletesen bevált, így lett a potenciálisan 30 perces műsorból csak 2 perces, de természetesen ezért is megkapta a járókelőktől a megvető pillantásokat, és a kínos beszólásokat. Nyilván azért is megkapta volna, ha veszekszik a gyerekkel, vagy ha épp kedvesen próbálja jobb belátásra bírni.

A Környezetnek azt javasolnám, ha megtehetném, hogy bízzon a szülő józan ítélőképességében, fogadja el, hogy az emberek nem tökéletesek, nem mindig teszik azt, ami a leges-legjobb, és hogy a gyerekek bizony hisztiznek, a legkövetkezetesebb nevelés mellett is, mert még nincs elég erős önkontrolljuk. De lesz. Bízzunk benne, hogy felnőttként majd lesz nekik, és majd visszafogják magukat olyankor, amikor kell. Például majd amikor hisztis gyereket látnak, és ez feldühíti őket.

Tényleges segítség a beszólás helyett:

Ha már idegesít minket az idegen gyerek hisztije, inkább segítsünk a kétségbe esett szülőnek, ahelyett, hogy bírálgatnánk. A gyerekek 99,9%-a (még az enyém is) azonnal abbahagyja az ordítást, ha egy idegen szól hozzá. Menjünk csak oda bátran a gyerekhez, és szóljunk hozzá egy-két meglepő (de kedves) szót. Pl. “Nahát, te egy igazi oroszlán vagy??” Hopp, már csönd is van. Az anyukája hálás lesz érte.

Amikor mégis bele lehet szólni:
Ha a gyerek másokat bánt vagy megkárosít, és ezt a szülő hagyja.
Ha nyilvános eseményt zavar (pl. koncertet, előadást), meg lehet kérni a szülőt, hogy vigye ki a gyereket, ha ez magától nem jut eszébe.
Ha a szülő bántalmazza a gyereket (nem a popsira csapásra gondolok), de ilyenkor jobb hivatalos szervekhez fordulni.
Ha a szülő kéri, hogy adjunk tanácsot.

Egy másik módszer véleményünk kifejezésére (ha már semmiképp nem bírjuk magunkban tartani), ha elmeséljük történetbe ágyazva, hogy pl. anno a mi gyerekünknél mi vált be, vagy hogy naháát, az egyik ismerősünknél volt egy nagyon hasonló eset.

Szülőként akkor érdemes nevelési tanácsadóhoz fordulni, ha azt érzed, hogy állandóan kudarcélményed van, ha a mindennapjaitokat uralja a folyamatos harc, ha már alig van békés és nyugodt pillanat a családban, ha úgy gondolod, hogy a gyeplő már nem a te kezedben van.

Ha amúgy a családi életetek boldog és harmonikus, amit időnként feldúl egy-egy vihar, nincs okod aggodalomra, pláne bűntudatra. A jó anya ismérve nem a mindig csöndes gyerek, hanem a boldog gyerek. A Környezet pedig csak beszéljen, amit akar.

A baba a legjobb biznisz. Mivel mindig születnek babák, és a szülők-nagyszülők mindent meg akarnak adni neki (persze mindenből csakis a legjobbat), ráadásul a babának vásárolni élvezet, a gyártók újabb és újabb termékekkel állnak elő, amiket aztán horror áron rásóznak a boldog szülőkre.

Szerencsére mindenre van régi, jól bevált olcsó megoldás is, úgyhogy rajtad múlik, hogy mennyit költesz a babára, a kevéstől a csillagászati összegekig. Senkit nem akarok semmiről lebeszélni, de leírok pár dolgot, amit szerintem nyugodtan ott hagyhatsz a boltban.

– Cumisüveg-melegítő
Semmi értelme elektromos gépezetet vásárolni a célra, az ember fog egy edényt, megtölti a csapból folyó meleg vízzel, és beleállítja a cumisüveget. A tápszert egyébként szobahőmérsékleten is vígan megissza a legtöbb pici. Akár 12 900 Ft-ot is spórolhatsz, ha lemondasz róla, de az olcsóbbak is 5-6000 Ft-ba kerülnek.

– Kiboríthatatlan tálka
NINCS olyan, hogy kiboríthatatlan tálka. A babák előtt nincs lehetetlen. 1690 Ft-ba kerül a szerkezet, amit kívül fogva bárhogy forgatunk, a közepén a tálka egyenesben marad (amíg nem érnek hozzá). Ügyes, de én ezt inkább úgy oldom meg, hogy nem adok teli tálkát a baba kezébe. Később is inkább sima, mezeit. Tanulja meg, hogy ha nem elég óvatos, akkor kiborul.

– Sterilizáló
Egy sterilizáló gép kb. 6000-29 000 Ft-ba kerül. Ennyit spórolsz meg, ha az etetés eszközeit a hagyományos módon, forró vízben fertőtleníted. Nem fog rájuk rakódni a vízkő, ha egy kis citromlét teszel a vízbe.

– Kézi orrszívó
Bár olcsó, semmire nem jó. Jobb, ha megveszed a porszívóra köthető verziót.

– Pihenőszék
Sokaknak bejön, de mielőtt megveszed, jobb, ha kivárod, milyen vérmérsékletű lesz a babád. Ha olyan izgága, mozgékony, mint az enyémek voltak, akkor 2-3 hónapnál tovább nem fogod tudni használni. Én pici korukban az autós hordozóba tettem őket, abban hintázni is tudtak, tökéletesen megfelelt a célnak. Nem kell, hogy rázzon, zenéljen, a baba sokkal jobban szereti, ha felveszed, és énekelsz neki. Akkor is, ha esetleg botfüled van. A pihenőszékek kb. 10-30 000 Ft-ba kerülnek.

– Vízhőmérő
A könyököd tökéletes a célra. Ha neki nem forró, nem hideg, akkor a babának is jó lesz a víz. Helyette vegyél inkább jóféle gumikacsát.

– Pelenka-szemetes
Leginkább az utántöltő drága, amit mindig meg kell venni hozzá, kb. 1300 Ft/db. A kuka maga 3-5000 Ft. Nekünk volt, de fél év után eltört a zárófedele, ki kellett dobni. Valóban elzárja a szagot a külvilágtól (többé-kevésbé), de ugyanezt teszi egy jól záró sima szemetes is (főleg ha előzőleg egy zacskóba tesszük a pelust), ráadásul abban gyakrabban cseréli az ember a zsákot, és ez a művelet kellemesebb is, mint a pelenkakuka zsákjának cseréje. Aki nem hiszi, járjon utána.

– Drága babakocsi, bababútor, autósülés
Ezek azok, amiket nem úszhatsz meg. Minden gyereknek kell kiságy, pelenkázószekrény, babakocsi, autósülés, etetőszék. Ezt a gyártók is tudják, úgyhogy ezeknél a termékeknél az árak csillagászatira is rúghatnak. Egy babakocsiért akár 300 000 Ft-ot is elkérhetnek tőlünk.
Én egy újonnan 70 000 forintos, 3 funkciós példányt néztem ki  (autós hordozó, mózes, sport), amit végül a Vaterán vettem meg féláron. Érdemes körülnézni a neten, vagy ismerősök körében megkérdezni (facebook a barátod), nincs-e valakinek eladó bababútora véletlenül.

– Új ruhák
Lehetetlen ellenállni a cuki ruciknak, ha az ember véletlenül betéved egy gyerekruhaboltba. Az áruk a felnőtt ruhákéval vetekszenek, de a baba kb. 3 hónap alatt kinövi őket. Újonnan csak bodykat, fehérneműket és cipőt érdemes venni, a többit jobb ismerőstől örökölni, vagy turiban megvenni, ha nem akarsz vagyonokat költeni minden évszakban.
Újszülöttnek teljesen fölösleges cipőcskét (fél percig sem marad a lábán), nadrágot, szoknyát venni, egy folyton fekvő, alvó, valahol mindig szivárgó csöppségnek ezek kényelmetlenek, neked pedig fölösleges bonyodalmakat okoznak. 3-4 hónapos korig a rugdalózó a legpraktikusabb viselet, és ebből se kell sok. A netes árverős oldalakon párszáz forintért akár csomagban is vehetsz használt babaruhákat.

– Drága játékok
Egy kisbaba bármivel eljátszik, amit még sose látott. De a kedvenc játékát is megunja egy idő után. A kulcsszó az újdonság – hiába zenél, forog, ugrál, sípol, a legtutibb játékot is felválthatja egy kiürült pet-palack, amit most szedett ki a kukából. Ha az első szülinapjára bulit szervezel, a vendégek nagyrészt meg is oldják ezt a kérdést. Ha mégis úgy gondolnád, a csemetéd valami költséges ajándéknak örülne, kérd meg a tágabb családot, hogy együtt dobjátok össze neki a legközelebbi ünnepre.

Természetesen mindenkinek mások az igényei és az anyagi keretei, úgyhogy akinek valóban megkönnyíti az életét az elektromos popsitörlő-melegítő, az vegye meg bátran! Csupán a saját tapasztalataimat írtam le.

Kedves olvasók! Ha ti is találkoztatok már fölösleges babaholmival, amire szerintetek kár kidobni a pénzt, írjátok meg kommentben!

Az első gyerek megszületése a legharmonikusabb kapcsolatot is próbára teszi. Az apa eleve kimarad egy csomó dologból már a várandósság alatt: nem érti a hangulatváltozásokat, nem az ő testében fejlődik a baba, nincsenek meg azok az ösztönei, amelyek nekünk ezt a folyamatot többé-kevésbé természetessé teszik. Aggódik, bizonytalan, örül, de tele van kérdőjellel. A szeretett nő az orra előtt változik meg kívül-belül, a hálószobában is minden más lesz, a gyerek megszületésével pedig nyakába zuhan a felelősség és egy sor addig ismeretlen érzelem, gondolat, tennivaló – az élet gyökeresen megváltozik.
Már nem ketten vagytok, hanem hárman. Ráadásul a kis harmadik lesz a főnök.
Egy férfinak sem könnyű feladat szülővé válni, sőt, sok szempontból nehezebb is, mint egy nőnek. Nagy szükségetek lesz egymásra ebben az időben, időtök és energiátok viszont nem sok, ezért ezekből tudatosan kell áldozni arra, hogy folyamatosan emlékeztessétek egymást és magatokat arra: egy pár vagytok, és ugyanúgy szeretitek egymást, mint eddig, sőt.

1.) 9 hónap

Ha empátiát vársz el a férfitól, akkor segíts neki megérteni, ami benned zajlik. Én mindig utánanéztem a neten, hogy az adott héten épp mi történik a testemben, hol tart a baba a fejlődésben, és mire számíthatok. Ezeket az információkat aztán a férjemmel is megosztottam, aki nagy érdeklődéssel hallgatta őket. Sokszor azért nem kérdeznek a férfiak a terhességgel kapcsolatban, mert nem tudják, mit is kérdezzenek, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli őket az egész. Ha elmondasz néhány érdekes részletet, az máris kézzelfoghatóbbá és izgalmasabbá teszi a dolgot számukra. Tedd a kezét a hasadra, amikor a baba rugdos, hadd érezze ő is. Legalább 2 ultrahang vizsgálatot időzíts úgy, hogy ő is ott lehessen. Menjetek el kisbabás rokonokhoz, barátokhoz látogatóba, ez mindkettőtöknek hasznos tapasztalat lesz.
Mondd el a párodnak azt is, hogy most a hormonok miatt több megértésre és türelemre van szükséged, sokszor magad sem érted a saját érzelmeidet. Ne várd, hogy olvasson a gondolataidban, közöld vele, hogy mire vágysz, de ne sértődj meg akkor se, ha nem teljesíti azonnal. Most sokkal nagyobb horderejűnek találhatod a dolgokat, mint amilyenek valójában. Ha nem hoz neked epret októberben az éjszaka közepén, attól még nem rossz ember. Ha pedig hoz, ne felejtsd el értékelni. Most ugyan körülötted forog a világ, de attól még ő is egy érző lény.
Töltsétek tartalmasan a szabadidőt, menjetek moziba, színházba, koncertre, étterembe, ha tehetitek, utazzatok. Használjátok ki az utolsó hónapokat, amikor még csak ketten vagytok.

Amit ne erőltess: a kismamacuccokat, kórházi kellékeket ne a pároddal vedd meg, az eldobható bugyi és a melltartóbetét nem feltétlenül tartozik rá.

2.) A szülés

A szüléstől a férjem szinte jobban félt, mint én. A férfiak szerint ebben az a legrosszabb, hogy a nő szenved, ők pedig nem tudnak rajta segíteni. Csak aggódhatnak, és drukkolhatnak, hogy minden rendben legyen, de nem tehetnek semmit. Manapság nagy divat a szülésfelkészítő tanfolyam, ahová a kispapa is elkíséri az asszonyt, én ezt nem tartottam szükségesnek, de persze nem beszélek le róla senkit. Fontos viszont, hogy az otthon-kórház útvonalat idejében kitapasztaljátok, hogy érdemes menni, hány perc alatt vagytok ott csúcsforgalomban, ezt a távot érdemes megtenni egyszer-kétszer, hogy majd a nagy idegeskedésben ebben legalább biztosak legyetek. Írd fel, mit kell a friss apukának elintézni, beszerezni, amíg a kórházban vagy (természetesen a tejfakasztó buli megszervezésén kívül). Apás szülés esetén kérj tőle kisebb szívességeket, pl. masszírozzon meg, támassza a hátad, hozzon vizet, fogja a kezed, vagy ha az esik jól, hagyjon békén, a lényeg, hogy mindig tudasd vele, mit szeretnél, és éreztesd vele, hogy fontos a jelenléte.

Amit ne erőltess: az apás szülést. Erről kezdjetek el idejében beszélgetni, és kezeld őt egyenrangú félként, akinek van beleszólása, hogy ott akar-e lenni a szülőszobában vagy nem. Te sem akarod, hogy maradandó rossz élményként maradjon meg benne a gyermeke születése, tehát ha ő olyan alkat, aki ezt nem bírja, ne erőltesd, hogy ott legyen. Nyugtasd meg, hogy menet közben is eldöntheti, marad-e, vagy inkább odakint vár. Ha sejted, hogy az eredmény negatív lesz, inkább kérj fel valaki mást kísérőnek, mondjuk a nővéredet vagy az anyukádat.

3.) Az a bizonyos hat hét

A kisbaba teljesen leköti az anyukát, szex kizárva, a munkahelyen a kialvatlansággal kell megküzdeni, otthon pedig a vadonatúj feladatokkal. Nem könnyű ilyenkor az új apáknak sem. 5-10%-uk még baby blues-szerű tüneteket is mutat az első hetekben. Fontos, hogy ilyenkor is szakítsatok időt összebújásra, gyengédségre, beszélgetésre. A szextilalom nem jelenti azt, hogy egymáshoz se szabad érni.

Amit ne erőltess: ne kezdd el a párodat szolgaként ugráltatni. Neked valóban pihenésre van szükséged, és jól jön a segítség, de mindig kedvesen kérd meg, ha valamire szükséged van, és ne sózz hirtelen tizenötször annyi munkát a nyakába, mint amennyit azelőtt elvégzett otthon. Inkább kérj meg több rokont, barátot, hogy segítsenek, a friss apukát pedig engedd nyugodtan ráhangolódni az új szerepére, hadd töltsön minél több időt a babával és veled.

4.) Az élet gyerekkel

Mostantól ritkán lesztek kettesben, egy jó darabig állandóan fáradtak, feszültek lesztek, túl sok mindennapi teendő köt majd le titeket, tudatosan kell tehát szép lassan visszatalálni egymáshoz. Ahhoz is idő és sok türelem kell, hogy a szexuális vágyad visszatérjen. De ezért neked is tenned kell: keresd az alkalmat a gyengédségre, ne zárkózz el, ha a párod kezdeményez, próbáld elengedni magad. Ha nem sikerül, az se baj, majd sikerül legközelebb. Figyeljetek oda, most nagyon könnyű az elhidegülés útjára lépni!

Kéthetente egyszer szervezzetek gyerekmentes estét, menjetek el kettesben „randizni”. Ezek a kimozdulások úgy kellenek a kapcsolatnak, mint a falat kenyér. De otthon is lehet romantikázni: ha a baba már alszik, főzzetek egy finom vacsorát, gyújtsatok hozzá gyertyát, beszélgessetek szigorúan a napi rutinon kívül eső témákról. Sokkal tartalmasabb lesz egy ilyen este, mint ha csak kidőlnétek a tv előtt, vagy lerogynátok a számítógép elé.

Amit ne erőltess: olyan programot, amihez a párodnak nincs kedve. Ne erőltessétek a kimozdulást, csak azért, mert már egy hete megbeszéltétek.
Ha el akar menni egyszer-egyszer a barátaival sörözni, ne állj az útjába. Legközelebb ruccanj ki te is a csajokkal.

Végül: ne kövesd el azt a hibát, amit nagyon sok friss anyuka elkövet: hogy elhanyagolod magad. Igenis lehet a baba mellett is csinosnak és vonzónak maradni. Az önbizalom a jó párkapcsolat egyik alappillére. Ennek érdekében néha ki kell kapcsolni, félretenni minden teendőt, felfrissülni, elvonulni, törődni egy kicsit a testeddel és a lelkeddel is. Tedd meg magadért – és a szeretett férfi kedvéért, aki meglátod, hálás lesz érte.

Természetes, hogy mi nők több időt töltünk a kicsivel, hogy velünk szorosabb a viszonya – már csak a biológiai adottságok miatt is –, mint az édesapjával. A legtöbb családban az anya marad otthon a babával, míg apa dolgozik.
Ezért aztán mi nők kénytelenek vagyunk gyorsabban beletanulni a babázás gyakorlatába, hamarabb szerzünk benne rutint, ebben ráadásul még velünk született ösztöneink is segítenek nekünk, míg a férfiaknak ez egy idegen terep, ahol kissé bizonytalanul mozognak. Ők nem erre készültek kétéves koruk óta. Ők nem a göndör hajú alvósbaba miatt játszottak annak idején papás-mamást, hanem a Julcsi kedvéért, aki nagyon szép kislány volt.

Már a várandósság is kívül esik a hatáskörükön: aggódva, izgatottan, vagy épp félve lesik, hogy mi történik az asszonnyal, miért viselkedik furán, vajon nagyobb lesz-e még ennél, mikor lesz újra szex, vajon milyen érzés lehet, hogy belülről rugdossák az embert, aztán borzaszóan érzik magukat a szüléskor, hogy nem tudnak rajta segíteni. Végül, mikor az orvos a kezükbe adja A Gyermeket, boldogság formájában hirtelen a nyakukba zuhan a felelősség, és furcsa, addig ismeretlen érzések egész sorozata.

Persze minden apa más. Van, aki elsőként pattan ki az ágyból, ha a baba éjszaka felsír, és akit nem rettent vissza egy gyanús illatú pelenka, hanem azonnal teszi, amit ilyenkor tenni kell. Aki lelkesen olvassa a témában a szakirodalmat, hőmérővel méri meg a fürdővizet, mértani pontossággal adagolja a tápszert, és saját kezével fabrikál fejlesztő játékot a gyereknek.

Ők vannak kevesebben.

Sokkal gyakoribb az olyan apa, aki úgy gondolja, hogy nekünk anyáknak nyilvánvalóan van egy különleges szagfilter az orrunkban, ami képessé tesz minket a pelenkázásra, mely cselekedetre amúgy egy normál, filternélküli ember humanitárius okoknál fogva nem kényszeríthető.
Aki szerint a durva férfikéz nem alkalmas a törékeny babatest fürdetésére, és aki éjszaka fel sem ébred a gyereksírásra. Szerinte az apa feladatköre a játékban, a szigorban és a kiságy összeszerelésében nagyjából ki is merül. Ő még sose találkozott a védőnővel (mert olyankor dolgozik), nem ismeri a napirendet (ezért este nyolckor még felpörgeti kicsit a gyereket csikizéssel, dobálással és dögönyözéssel), és megveszi ugyan a pelenkát, de mindig felhív telefonon a boltból, hogy megkérdezze, milyet is kell venni.

Ők vannak többen.

Félre ne értsetek, szerintem ezzel semmi gond nincs. A férfiak a történelem során még sose vállaltak ekkora részt a babagondozásból, mint manapság, a feléjük támasztott elvárások is hirtelen ugrottak meg, és nem könnyű ezeket teljesíteni. De nyilván szeretnéd, és mindenkinek érdeke, hogy életed párja akkor is boldoguljon a babával, ha neadjisten egy nyári hétvégén elutaznál a csajokkal vidékre, meg egyáltalán, hogy bármikor biztosan lehessen számítani a segítségére.

 Legjobb, ha rögtön az elején, mikor hazamentek a kórházból, a pároddal karöltve rázódtok bele a baba körüli teendőkbe. Így nem fogja azt érezni, hogy te gyakorlott vagy, akinek mindez a vérében van, ő pedig mit keres itt. Ha együtt “bénáztok”, az egész máshogy veszi ki magát, mint ha csak ő. Az elején hívd oda minden egyes alkalommal, és csináljátok együtt.
Ha mégis elhúztál mellette a cikk elején említett okoknák fogva, akkor legyél türelmes tanára. Ne kioktatóan, hanem kedvesen mutasd meg neki a praktikákat, és mindig engedd, hogy egyedül is megcsinálja. Ne vedd ki a kezéből a gyereket, ha ügyetlenkedik, és ne szólj rá, hanem biztasd, akkor is, ha fel akarja adni. Hagyd, hogy megoldja a helyzetet, úgyis szól, ha segítségre van szüksége, a férfiak olyankor szoktak szólni.
Ha pedig megoldotta, dicsérd agyba-főbe. Ha nem egészen úgy oldotta meg, ahogy kellett volna, akkor is, majd a dicséret után mondd el neki, hogy amúgy te rájöttél, hogy úgy könnyebb, ha így és így csinálod, esetleg próbálja meg legközelebb ezt a módszert is. Soha ne felejtsd el, hogy férfiról van szó. Nehezen viselik a kioktató hangnemet, főleg a szeretett nőtől.
Egy idő után “rá is kényszerítheted”, hogy egyedül oldjon meg valamit, pl. nyomd a kezébe a vizes, törölközőbe csavart gyereket, és gyorsan ugorj le a boltba kenyérért, mert jaj, mindjárt bezár. Drasztikus módszer, de nagyon hatékony.

Majdnem minden anya életében eljön a pillanat, hogy a férje a fejéhez vágja: “Neked könnyű, te egész nap itthon vagy.” vagy “Mégis mit csináltál itthon egész nap?” Nem gonoszságból mondja ezt, hanem mert nem tudja, mit beszél. Azt javaslom, hogy ezek elhangzása után rövid határidővel keríts magadnak egy egésznapos hétvégi programot, és intézd el, hogy pont senki ne érjen rá apának segíteni. Egy egész nap kettesben a babával – és ezeket a mondatokat soha többé nem fogod hallani.

 Nagy segítségetekre lesz mindkettőtöknek a humor. Egy férfi és egy kisbaba mindig tud aranyos-vicces helyzetet teremteni, sokkal jobb, ha ennél az oldalánál ragadjátok meg a dolgot, és könnyedén veszitek a kezdeti ügyetlenkedős időszakot. Most születnek meg azok a sztorik, amelyeket később – immár rutinos szülőkként – nevetve fogtok emlegetni.

Végül, a legfontosabb, hogy mindig mutasd ki felé, mennyire szereted, és hogy milyen jó apának tartod, hiszen köztudott, hogy egy baba születése a legjobb kapcsolatot is keményen próbára teszi.
De erről majd egy következő bejegyzésben…

A blog felkerült a Facebookra! Minden lájknak, megosztásnak nagyon fogok örülni, cserébe első kézből kaphattok értesítést, ha új bejegyzés születik, és sok mással (cikkekkel, érdekességekkel) is igyekszem majd a feliratkozók kedvében járni.

Szándékosan nem terjesztem az oldalt az ismerőseim között, azt szeretném, ha “önmagáért” szeretnék, ezáltal kapok objektív visszajelzést.
Na, ki lesz az első, akinek tetszik? 🙂 (Ott jobbra fent kell megnyomni a gombot.)

Előre is köszönöm:
Eleta