Van-e élet a szülés után?

A mi nagymamánk csodálatos volt. Az anyánk is egész jó anya volt. De a gyerekünk nagymamája –  egy katasztrófa!

Hogy van ez?

Mi történt a drága jó anyánkkal-apánkkal és az ő nevelési elveikkel, ami alapján mi is neveljük a gyerekünket, mert hát belőlünk is azok által lett ember, mi van a nagyszülőség körül, ami kifordítja magából az addig egész másmilyennek hitt szüleinket?
Ott vannak anyósék is a másik oldalon, akik a férjünkből faragtak embert, ráadásul olyat, akit életünk párjának választottunk, de legalábbis gyermekünk apjának, teljesen hihetetlen, hogy akik most így bánnak egy gyerekkel, azok annak idején egyáltalán fel bírták őt nevelni.

Miféle ménkű üt belé az emberekbe, amikor hirtelen nagyszülővé válnak?

Először is kapásból elfelejtenek minden szigort és büntetést, amit rajtunk előszeretettel alkalmaztak. Ha hangosabban rászólunk a csemetére, mert éppen ki akarja próbálni, hogy fog az alkoholos filc apa éppen száradó hófehér ingén, már kapjuk is a felhördülést, hogy szegény gyerekkel nem lehet így kiabálni, mert lelki sérült lesz, és félelemben fog élni. Világosan emlékszünk ugyan a tőle kapott taslikra, de neki hiába próbáljuk felfrissíteni az emlékezetét, “az nem úgy volt”.

A kisbabákhoz már nyilvánvalóan nem ért, ami érthető, hiszen rég volt neki olyanja, viszont kérdés nélkül, magabiztosan teszi a mi babánkkal azt, amit ő jónak lát, és amitől a hátunk is borsózni kezd, ha meglátjuk. Ha rászólunk, megsértődik. Ha mi csinálunk valamit, ránk szól, hogy nem úgy kell. Ha nála van a gyerek, és valami rosszat tesz, annak mi vagyunk az oka. De mikor pár nap után visszakapjuk, egy hétig tart, mire újra beleneveljük, amit a nagyi kinevelt belőle.
Meg akar győzni róla, hogy mi a jó a gyerekünknek, kérdezés nélkül édességgel tömi (ebéd előtt, naná), nem tartja a napirendet, nem elég szigorú, mikor kéne, túl szigorú, mikor nem kéne annak lenni, aggódós, olykor felelőtlen, minket pedig még mindig kiskölyöknek néz.

Hogyan lehet ezt kezelni?

Először is:
Örülj, hogy van!

A nagymama drága kincs, akkor is, ha sok a gond vele. Ő az, akire szinte bármikor rábízhatod a szemed fényét, még akkor is, ha kicsit „elrontja” ilyenkor, aki házi koszttal lep meg a gyermekágy alatt, aki lépten-nyomon segít, még akkor is, ha nem egészen úgy segít, ahogy te azt elvárnád. Ő az, akinél a gyerek kicsit elengedheti magát, akinél saját rituálék és szokások vannak, még ha ezek nem is pont olyanok, mint itthon. Neki elmondhatja az unoka azt is, amit otthon nem mer. Nála talán lehet ugrálni az ágyon, vagy kekszet enni ebéd előtt, esetleg későn lefeküdni. Vele lehet egy ágyban aludni, és hosszú mesefilmeket megnézni. Ő finomabbra készíti a kakaót. Jobb, ha ezt elfogadod, és elfogadtatod a gyerekkel is: a nagyinál ez a szokás, de itthon nem.
Tisztázd ezt a nagyival is: mindenkinek megvannak a saját elvei, szokásai, felnőtt emberek vagytok, kialakult értékrenddel és gondolkodásmóddal. Tedd világossá, hogy a gyerek anyja te vagy, és hogy a határokat te szabod ki, de légy nagyvonalú! Lehet, hogy nem mindig mindenben neked van igazad, vagy hogy mindent csak te csinálhatsz jól. Mielőtt konfliktus alakulna ki köztetek, gondold át, valóban érdemes-e ezen vitázni, vagy nem ér annyit, és jobb, ha ráhagyod a dolgot a nagyira.

 Az esetleges lazasága (pl. nem főzi ki rendesen a cumisüveget) abból is eredhet, hogy tudja, nem eszik olyan forrón a kását. A második gyerekemnél már én is sokmindent jóval lazábban kezelek, mint az elsőnél. A mi generációnk még más elvek alapján nevelkedett, de ezek az elvek és trendek úgy változnak, mint a divat, és ő ezeknek a változásoknak végig a szemtanúja volt, ahogy annak is, hogy a gyerekek mégiscsak felnőttek valahogy.

Persze nem kell a teljes kontrollt átengedni a nagyinak, nem szabad hagyni, hogy túlzottan az irányítása alá vegye a családot. Határozottan (de udvariasan) mondj nemet, ha úgy érzed, túl ment a határokon. Ha túlságosan kioktató veled, ha a gyerek előtt száll veled vitába a nevelés témakörében, ha szidja a férjedet, ha bántja a gyereket, vagy ha bármi olyat tesz, ami szerinted túlmutat a hatáskörén, világíts rá, hogy felnőtt ember vagy, és ez elsősorban a te családod, legyen szíves ezt tiszteletben tartani.

Légy hálás!

Semmi sem inspirálóbb egy nagymama számára, mint ha a szülők és az unoka örülnek a jelenlétének, hálásak a fáradozásaiért. Ne vegyél semmit természetesnek, amit értetek tesz, még ha örömmel teszi is. Mondd el, mennyit mesélt a gyerkőc az állatkertről, ahová elvitte, hogy milyen finom volt a sütemény, köszönd meg, hogy elhozta a bölcsiből, hogy vigyázott rá, hogy vett neki ajándékot. Ez fogja arra ösztönözni, hogy mégjobb nagymama váljon belőle. Mindig keress valamit, amiért hálát mondhatsz neki, még akkor is, ha úgy érzed, ez nem könnyű feladat.

Mindenkinek érdeke, hogy a nagyszülők részei legyenek a család életének. A szülőknek jól jön a segítség, a gyereknek pedig a szerető nagymama és nagypapa, akik általában türelmesebbek, lelkesebbek, ráérősebbek, és neki mindenkor feltétlen rajongói. A nagyiékat megfiatalítja az unoka, feladatot jelent nekik, színt és örömet ad a hétköznapjaiknak, újabb értelmet az életüknek. Lehet, hogy kompromisszumok árán, de rá fogsz jönni, a nagyszülő pótolhatatlan kincs, még akkor is, ha néha kicsit nehéz eset.

A gyereknevelés az egyik legjobb tapasztalat és a legkeményebb iskola.
A természet szép lassan adagolja a változásokat, és mindig annyi leckét ad, amennyivel elbírunk. De sok tanulást és gyors fejlődést vár el tőlünk. Aki nem tart lépést a követelményekkel, egyre nehezebb dolga lesz, a gyerekek ugyanis nagyon szigorú tanárok, már újszülött korukban is. Lássuk, mi mindenre is tanít a gyerekünk minket!

1. Az egónk háttérbe szorítására
   A pelenkát akkor is ki kell cserélni, a babát akkor is meg kell etetni, nyugtatni, fürdetni, ha épp nincs kedvünk, ha hulla fáradtak vagyunk, vagy épp a kedvenc sorozatunk megy a tv-ben. Ha nyugalmat akarunk, és boldog gyereket, akkor bizony a saját igényeink lejjebb csúsznak eggyel, és ő lesz az első. Ez nem hátrány, sőt. Ettől önzetlenebbek, fegyelmezettebbek, és alázatosabbak leszünk.
2. Önbizalomra
   Az anyaság néha összeomlással, sírással, és a tehetetlenség érzésével jár együtt. Ilyenkor az segít a legjobban, ha feltámasztjuk magunkban az önbizalmat és a harci kedvet. Aki nem hiszi el, hogy megbirkózik a feladattal, az nem is fog. Sok nehéz pillanaton kell sikeresen átlendülni ahhoz, hogy megtudjuk, mire is vagyunk valójában képesek. Olyasmire is, amire addig nem is gondoltuk.
3. Az idő megbecsülésére
   Az idő fogalma új értelmet nyer. Megtanulunk sietni, villámgyorsan elvégezni a rutinfeladatokat, és rászánni az időt olyasmire, mint pl. mesélés, játék, altatás. Ezerszer jobban megbecsüljük majd, és értelmesebben fogjuk használni a szabadidőnket.
4. Türelemre, fegyelemre
   Ha századszor is el kell mesélni ugyanazt a mesét, ha újra és újra el kell pakolnunk a játékokat, ha még mindig nem megy a cipő befűzése, ha még mindig nem hajlandó bilibe pisilni, ha csak úgy alszik el, ha ott ülünk mellette, pedig ezer dolgunk van, akkor bizony megtanulunk türelmesnek lenni. A fegyelmezést pedig jobb, ha magunkkal kezdjük, ha nem akarunk sárkányszerű anyukák lenni.
5. Előrelátásra, szervezettségre
   Ha az embernek gyereke van, megtanulja előre beosztani az idejét, rangsorolni a teendőket, mindent előre megszervezni, átgondolni, idejében felkelni, listákat, naptárt használni, és mégis rugalmasnak maradni, ha esetleg váratlan esemény húzza keresztül a számításait.
   
6. Megosztott figyelemre
   A nőknek ösztönös képessége a figyelem megosztása, ezt most tökélyre lehet fejleszteni. A gyereknevelés legfárasztóbb része az, hogy az agyunk egyik része folyton a gyereket figyeli, és annak minden rezdülésére reagál. Ha akarjuk, ha nem. Bármit is csinálunk közben.
   
7. Hallgatni a belső hangra
   Amint megszületik egy gyerek, a szüleit azonnal minden irányból elárasztják kért és kéretlen tanácsok. Általában a sokadik gyerek után jön rá az anyuka, hogy kezdettől fogva leginkább saját magára kellett volna hallgatnia, legalábbis annak tekintetében, hogy kitől érdemes tanácsot elfogadni.
   
   Folytatása következik ITT.

Az első rész folytatása:

1. Felelősségre
   Ezentúl minden fontos döntés előtt figyelembe kell vennünk a gyerek érdekeit is. Magunkra is jobban fogunk vigyázni. Mindig szem előtt tartjuk majd a jövőt. Legtöbbünknél a gyerek születése hozza el az igazi felnőtté válást.
   
2. A világ újrafelfedezésére
   A kisgyereknek minden új. Mialatt megmutatjuk neki a világot, mi is újra felfedezzük. Ami neki érdekes… nos, nekünk is újra az lesz. Van olyan, hogy a gyerekünk ártatlan kérdése világít rá valamire, amire addig nem is gondoltunk. Próbáljunk meg ne rutinból válaszolni, hanem gondolkozzunk el előtte.
3. Lazaságra
   A gyerekünk arra is megtanít minket, hogy ne vegyük túl komolyan az életet, se saját magunkat. Akinek sikerül lazának maradni, sok kellemetlenségtől, idegeskedéstől megkíméli magát. A ruhát ki lehet mosni, a bútort, padlót át lehet törölni, ami elszakadt, meg lehet varrni, a horzsolás begyógyul, ha a napirend csúszik kicsit, nem dől össze a világ. Legalábbis jobban járunk, ha így fogjuk fel.
   
4. Játékra, örömre, kreativitásra
   Amin mindig ledöbbenek a gyerekeimet látva, hogy milyen apró dolgoknak tudnak örülni, hogy mennyire a mában élnek, hogy MINDENBŐL képesek játékot csinálni, és hogy micsoda fantáziájuk van. Ezek a képességek bennünk is ott vannak, valahol mélyen, hiszen mi is voltunk gyerekek. De hová is tettük? Ő majd segít megtalálni, ha mi segítünk neki megőrizni.
5. Önismeretre
   Nincs jobb tükör a saját gyerekünknél. Amikor eljátssza, hogy megszidja a maciját, ahogy eszik, amilyen szavakat használ, ahogy mozog, az egész kis lényében megtalálhatjuk saját tükörképünket. Ráadásul ő egy őszinte kritikus is. Egy szülő nem kerülheti el, hogy időnként magába nézzen, vajon mindent jól csinál-e. Ha nem vagyunk megelégedve a gyerekünkkel, ideje változtatni egy-két dolgon. Elsőként a fejünkben.
6. Az előítéleteink felismerésére
   Egy kisgyerek egy hajléktalannal is barátságosan elbeszélget, egy baba bárkire rámosolyog, aki szimpatikus neki. Egyik sétánk alkalmával egy hajlott hátú öreg néni a könnyeit morzsolgatta, miután a kislányom mosolyogva integetett neki a babakocsiból. Merthogy ő milyen csúnya és öreg, és őrá soha nem mosolyog senki. Hát, volt min elgondolkoznom az út hátralevő részén.
   Ha megkérdezi, miért olyan furcsa az a néni/bácsi ott, alaposan gondoljuk át, mit válaszolunk.
7. Elfogadni másokat
   Akinek már hisztizett a gyereke egy áruházban, az soha többet nem fog csúnyán nézni hasonló helyzetbe került embertársára.
   Akivel már megtörtént, hogy nem tudott úgy kezelni egy helyzetet, ahogy kellett volna, nem fogja rávágni valakire egy ingerültebb rászólás miatt, hogy szörnyű anya. Jó esetben a gyerek megtanít minket arra, hogy nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy előre elképzeltük. Rengeteg szülő már azelőtt elvárásokat támaszt a gyereke felé, mielőtt megfoganna. Legyen fiú/lány, legyen erős/vékony, muzikális/sportos, hasonlítson az apjára, szeresse a spenótot, legyen belőle idegsebész. Ezek persze vagy megvalósulnak, vagy nem. Ha nem (márpedig ugye a gyereket nem rendelésre rakják nekünk össze, ott még nem tart a tudomány), abból csak csalódás sülhet ki, a gyerek részéről pedig megfelelési kényszer és szorongás. Jobban tesszük hát, ha elfogadjuk őt olyannak, amilyen.
   Sok szülő saját magától is sokmindent elvár, nevelési elveket állít, szabályokat vezet be, elképzeli magát szülőként, aztán döbbenten tapasztalja, hogy ezek úgy dőlnek le sorban, ahogy nő a gyerek, mint a dominó. Egy idő után rájövünk, hogy nem vagyunk tökéletesek – és nem is kell, hogy azok legyünk. De a gyerekünk csak jobbá tesz minket. Ha hagyjuk.
    

Kitaláltam egy (majdnem) bárhol, bármikor elvégezhető, egyszerű gyakorlatot, ami segít ellazulni, ha feszült, ideges és fáradt vagy. Tart, ameddig tart, de már 1-2 perc is használhat belőle.

Keress egy csendes helyet, és ülj vagy feküdj le kényelmesen. Csukd be a szemed, és képzelj magad elé egy pályaudvart, lehetőleg egy fix távlati pontból nézve. Látod, ahogy a vonatok befutnak-elmennek, emberek nyüzsögnek mindenütt. Egyszer csak a pályaudvar elkezd kiürülni, egyre ritkábban járnak a vonatok, az emberek is egyre fogynak. Végül az összes vonat kifut, nem érkezik több, és az utolsó ember is elhagyja a pályaudvart. Csend van és nyugalom, csak az üres, mozdulatlan peronokat és vágányokat látod. Néha még besétál a képbe egy-egy kósza utas, ritkán egy-egy vonat, de ők is elmennek, míg végül ténylegesen és véglegesen kiürül a pályaudvar. Próbáld ezt a nyugodt képet őrizni, nézegetni, megpihenni benne.

Ezzel az egyszerű gyakorlattal tulajdonképpen a saját futkározó gondolataidat űzted ki a fejedből.

Pályaudvar helyett elképzelhetsz bevásárlóközpontot, éttermet, vagy bármilyen más zsúfolt, nyüzsgő helyet, amint szép lassan kiürül.
Ha sokat alkalmazod, egy idő után rutinszerűen és gyorsan fog menni. Utána frissebbnek és nyugodtabbnak fogod érezni magad. Lefekvéskor is érdemes alkalmazni, könnyebb lesz tőle az elalvás.

A kisbabád a legcsodálatosabb lény a világon, a születése a legfantasztikusabb esemény, és ő a legfontosabb dolog az életben, aki mellett minden más elhalványul.
Nagyon izgalmas, hogy mikor hány foga jött ki, mikor fordult meg, és mikor kezdett gyümölcsöt enni.

Természetesen így van. De csak számodra.

Képzeld el ezt a kapcsolatot úgy, mint egy friss szerelmet. Mondjuk a barátnődnek új pasija van. Hiába hívod fel, ha ki is csöng a telefonja, soha nem ér rá közös programot csinálni veled, a facebookra csak csókolózós képeket és szívecskéket posztol, de ha mégis beül veled egy kávéra, másról se tud beszélni, csak a srácról, olyan részletekről is, amikre te nem vagy kiváncsi. Elábrándozik, ha hozzá szólsz, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a barátnőd egész más ember lett, mint volt, és egyre kevésbé vágysz a társaságára, ahogy láthatóan ő is a tiédre.

Egy gyermek születése is hasonló helyzet, sőt, a veszély még nagyobb, hiszen a baba a nagy szerelem mellett napi 24 órás munkát és társaságot jelent az anyukának.

Ilyenkor nagyon gyakran előfordul, hogy a régi barátok eltávolodnak az embertől, legfeljebb a kisgyerekes barátok maradnak meg, esetleg új ismeretségek kötődnek a játszótéren. De ezek ritkán bizonyulnak mélynek, általában kimerülnek a pelenkamárkák és a napi rutin kibeszélésében. Ha visszagondolsz a régi, éjszakába nyúló, borozgatós beszélgetésekre és nagy nevetésekre az egykori társaságoddal, szomorúan nyugtázod, hogy az már a múlt – mintha nem is te lettél volna.

A barátaid megőrzése egyben önmagad megőrzését is jelenti.

Ha néhány dologra odafigyelsz, némi energia ráfordításával könnyen megtarthatod a jó kapcsolatot régi barátaiddal.

1. Gondolkozz az ő fejükkel!

Mi az, ami őket érdekli? Fontos nekik, hogy mennyit aludt/kakilt/evett a babád? Valószínűleg nem. De ez nem azt jelenti, hogy a gyereked nem érdekli őket. Nagyon is érdekli. Főleg, hogy rád milyen hatással van, hogyan változtatta meg az életedet, kire hasonlít, mond-e vicces dolgokat, és mosolyog-e rájuk, vagy sírva fakad, ha a kezükbe adod.
Ennek fényében feltétlenül ki kell posztolni a közösségi oldalra, hogy ma se aludta át az éjszakát? Biztos, hogy ennél sokkal érdekesebb dolgok is történnek veletek.

2. Érdeklődj!

Ne várd, hogy megcsörrenjen a telefon, te is felívhatod a régi barátokat, még ha látszólag el is tűntek, mióta gyereked van. Valószínű éppen ők gondolják úgy, hogy már nincs időd rájuk. Ha pedig már beszéltek, kérdezősködj róluk, mi van velük, még ha náluk nem is történt olyan fontos esemény, mint nálatok. Érezzék, hogy még érdekelnek téged. Neked is felüdülés lesz végre nem babás témákról csevegni.

3. Vedd könnyedén!

Ha meghívod a barátaidat babanézőbe, ne vedd olyan szigorúan a napirendet, vagy a babád szokásait, hogy mindenkinek annak kelljen alárendelnie magát. Ne rúgd ki őket csak azért, mert alvásidő van, egyszer kibírja a bébi, hogy kicsit később fekszik le. Ha mégsem bírja ki, akkor vond be őket a fürdetésbe, etetésbe, ez nekik is élmény lesz, másrészt ebből venni fogják a lapot, hogy most már későre jár. Add nyugodtan az ölükbe, hadd játsszanak vele, ne légy „anyatigris”.

4. Kérj segítséget!

Barátaidat nyugodtan kérd meg apró szívességekre, amikor meghívod őket. Neked is könnyebb lesz, és ők is hasznosnak érezhetik magukat, ráadásul részt vehetnek olyasmiben, amiben máskor nem. De csak könnyen teljesíthető dolgokat kérj, a többórás bébiszittelés pl. nem való olyannak, aki most lát kisbabát először közelről.

5. Csak derűsen!

Nem kell eljátszani, hogy friss, üde és gondtalan vagy, ha egyszer nem. De ne áraszd el őket a gondjaiddal, nekik is megvan a sajátjuk. Inkább örülj, hogy a jó társaságban kizökkenhetsz a mindennapok mókuskerekéből. Őrizd meg a humorodat, könnyedségedet.

6. Informálódj!

Ne hagyd, hogy az anyai teendők sora teljesen kitöltse az életedet! Hagyj helyet benne olvasásnak, kiállításoknak, koncerteknek, filmeknek, nézz tv-t, böngészd a netet, hogy mindig tudd, mi a helyzet a világban. Ez is segít abban, hogy ne a hozzátáplálás legyen a legfőbb témád, ha emberekkel találkozol. Ha úgy érzed, hogy semmi időd és segítséged sincs, akkor legalább mikor a pici alszik, akkor szánj időt informálódásra, pihenésképpen.

7. Külső helyszín

Ha sikerül időt szakítanod arra, hogy beülj a barátaiddal egy kávézóba, vagy elmenj egy társasági eseményre baba nélkül, akkor tényleg hagyd otthon a babát. Úgy értem, ne azon kattogj folyton, hogy mi lehet vele, meg hogy haza kéne menned. Biztosan jó kezekben van, ha mégis gond van, akkor majd felhívnak. Tiszteld meg a többieket azzal, hogy minden figyelmedet rájuk fordítod, ha velük vagy.

Az, hogy gyereked született, tényleg csodálatos dolog, rengeteg új élményt és tapasztalatot jelent, de mindig tartsd észben, hogy ettől te több lettél, nem pedig kevesebb. Maradj meg annak, aki voltál. Barátaid hálásak lesznek érte.

Az ember lánya szülés után hajlamos elhanyagolni a külsejét, általában a következőkkel indokolva ezt:

– Nincs időm szépítkezni
– Minek? Úgyse megyek sehova, legfeljebb a sarki boltba
– Nem jutok el fodrászhoz/körmöshöz/kozmetikushoz
– Olyan formátlan lettem, nekem már úgyis mindegy
– A kényelem a legfontosabb
– Nem akarok bepasizni, a férjemnek meg így is tetszem
– Minek öltözzek fel szépen, úgyis le leszek bukva/köpve/pisilve
– Olyan fáradt vagyok, hogy teljesen hidegen hagy, hogy nézek ki

Jogosak a kifogások, de azért mégsincs ez így rendjén. Ki ne vágyna olyan bókokra, mint hogy “Nahát, de jól nézel ki, nem is látszik rajtad, hogy nemrég szültél!”, vagy az ifjú apuka elismerő szavaira? Igen, neki mindenhogy tetszel, persze, megérti, hogy most nem vagy a toppon, de mégiscsak férfi, ne akard, hogy a miniszoknyás kolléganőit nézegesse szívesebben. Elsősorban azonban magad miatt kell jól kinézned. Ha örömmel nézel a tükörbe reggel, akkor jó lesz a hangulatod, és az egész napod másképp alakul majd.

Megváltozott élethelyzetedet és alakodat figyelembe véve viszont köthetsz magaddal kompromisszumot:

Test:

A legfontosabb az, hogy mi van a ruha alatt. A komfortérzet, ápoltság meghatározza a közérzetedet. Egy darabig nem lesz időd hosszasan üldögélni a kádban, illóolajok között, majd többféle samponnal, balzsammal hajat mosni, testradírral átdörgölni magad, pakolást feltenni, különböző arc- és testápoló krémekkel kenegetni a tested, a hajadat beszárítani, szőrteleníteni, pedikűrözni, körömlakkot feltenni és sminkelni, hiszen könnyen lehet, hogy csak 10-15 percet kapsz a babádtól az egész procedúrára naponta.
Azt viszont megteheted, hogy minden nap valami másra fordítasz pár plusz percet. Egyik nap testradír, másik nap testápoló, harmadik nap arcpakolás, negyedik nap hajbalzsam, stb. Így folyamatosan ápolt lehetsz, egyik testrészed sem fog hiányt szenvedni törődésben. Ez a pár plusz perc a lelkednek is jót fog tenni, különösen ha jó minőségű, kellemes illatú termékeket használsz.

Amire mindennap szánj időt, az az arcápolás: tisztítsd reggel és este, és kenegesd a megfelelő krémmel – a kialvatlanságtól szenvedő bőröd meghálálja, ha rendszeresen ápolod.

A fogyókúrázást felejtsd el, amíg szoptatsz. Se intenzív edzésre, se koplalásra nincs most szükség, várj egy évet ezzel, addig szükséged is lesz a felszedett vésztartalékokra. Mozogni persze lehet, de ésszel, odafigyeléssel. Legjobb ilyenkor hosszú sétákra menni a babával a friss levegőn, ez mindenkinek jót tesz, az alakodnak is.
A szoptatás egyébként fogyaszt. 300-500 kalóriát égetsz el naponta csupán azzal, hogy anyatejet termel a szervezeted. De ez nem azt jelenti, hogy nyakló nélkül lehet habzsolni az életet! Előfordulhat, hogy olthatatlan vágyat érzel az édességre, ezt a vágyat kordában kell tartani, máskülönben a szoptatás hizlal. Inkább gyümölcsöket egyél, mint tortát, de egy bögre kakaó, egy túró rudi vagy egy adag müzli is jobb, mint ha táblaszám tömöd magadba a csokit. A kialvatlanság se tesz jót a vonalainknak, többet eszik és raktároz az, aki nem alszik eleget. Igyál sok vizet, ez nem csak a tejtermelést segíti, hanem azt is, hogy a kevés alvás ellenére is frissebbnek érezd magad. Szorítkozz a vízre – rengeteg kalóriát spórolhatsz meg azzal, hogy édes italok helyett vizet iszol.
Előfordulhat olyan is, hogy nagyon kívánsz valamit, de magad se tudod, hogy mit. Ilyenkor is igyál meg egy nagy pohár vizet, utána tisztábban fogod látni a helyzetet.

 Alakod formálása érdekében (ha nem császárral szültél, és nem voltak komplikációk) viselhetsz hasszorítót, amit rögtön a szülés után elkezdhetsz hordani. Legalább néhány órára tedd fel minden nap.

 Öltözködés:

Otthonra nyilván nem kell magassarkú és kiskosztüm, de vásárolj új, szép, igényes otthoni ruhákat, és ezeket hordd. Bő, kifakult póló helyett nőies fazonút, szép anyagút húzz magadra, bolyhos tréningnadrág helyett egy csinos szabadidőruhát. Meglepheted magad egy szép pizsamával, hálóinggel, papuccsal is, ezeket már a kórházi napokra is beszerezheted.
Ha kimozdultok, még ha csak a boltba is, vegyél fel csinos darabokat, már csak a magad örömére is. Felejtsd el a farmer-póló-sportcipő kombinációt! Ha nem férsz bele a régi ruháidba (márpedig erre nagy az esély), a babát az apukájára hagyva menj el vásárolni! Testednek, lelkednek jót fog tenni egy kis újítás, meglátod, erre az alakra is lehet kapni jó cuccokat, amíg vissza nem nyered a régit. Ne próbáld belepasszírozni magad olyasmibe, ami még a terhesség előtt jó volt, ezeket tedd félre, ne félj, eljön még az ő idejük.
A fehérneműről se feledkezz meg! Vannak szép szoptatós melltartók is, csak egy kicsit keresni kell őket. Vásárláskor ne a mennyiségre, inkább a minőségre koncentrálj.

Cipőből inkább alacsonyabb sarkút, kényelmeset, de csinosat válassz. Itt a kényelem az első, elvégre babával a karodban, babakocsit tolva, hosszabb séták alkalmával nem a tízcentis tűsarok a legmegfelelőbb viselet. De ettől még nem kell a cipődnek bumfordinak lennie!

Nyakláncot, fülbevalót, karkötőt csak akkor vegyél fel, ha nem bánod, hogy gyermeked cibálni és rágcsálni fogja, amint ölbe veszed.

Hajviselet:

Azt mondják, a hajunk alapvetően meghatározza az önbizalmunkat. Sok anyuka valamilyen furcsa okból azonnal rövidre akarja vágatni a hosszú haját, amint megszületik a babája. Ezt én nem ajánlanám. Ahhoz, hogy egy rövid haj szép maradjon, napi szinten foglalkozni kell vele, gyakran meg kell látogatni a fodrászt is, máskülönben a haj hamar az igénytelenség látszatát kelti. Olyan frizurát válassz, amivel kevés a tennivaló, mégis jól néz ki, egy hosszú vagy félhosszú, lépcsőzetesre vágott frizura frufruval például tökéletes választás, akkor is jól mutat, ha csak egyszerűen összefogod. Itt az ideje, hogy megbarátkozz hajad természetes egyenességével/hullámosságával, és erre alapozd a frizurádat, mert most göndörítgetni/vasalgatni nem lesz időd. A színe legyen a természetes hajszínedhez közeli árnyalat, hogy ha esetleg nem érnél rá festeni, ne legyen túl feltűnő a lenövés. Otthon is előállítható színt válassz, amit nem lehet könnyen elrontani.

A hajad erősen hullhat az első hat hónapban, emiatt nem kell aggódni, normális jelenség.

Köröm:

Most kényelmesebb a rövid, és a babád is díjazni fogja, ha nem karmokkal akarsz hozzá nyúlni, amikkel könnyen meg is bökheted őt. A sok kézmosás, sterilizálás, cumisüveg-mosogatás a körömlakkot hamar leviszi, újrafesteni meg időigényes feladat. Ilyenkor jó ötlet a géllakk, vagy a rövid műköröm, de csak akkor csináltass ilyet, ha a későbbiekben is szánsz időt a karbantartására. A sima, átlátszó körömlakk is szépen mutat, ráadásul nem feltűnő, ha kicsit lekopik.

Smink:

Ha mész valahova, mindig tegyél fel egy kis sminket. Még ha csak sétálni mentek is a babával. A BB krém egyszerre arckrém és alapozó, és természetes hatást kelt. Most jó barátod lesz, segít eltüntetni a fáradtság nyomait.

Egy egyszerű, de komplett nappali smink lehet például:

– BB krém az arcra
– korrektor a karikákra
– pirosító sápadtság ellen
– szemceruza a felső pillasor tövébe
– szempillaspirál
– szájfény (ehhez a sminkhez lehet élénkebb színű is, vagy natúr, amelyik jobban tetszik)

Ennyi igazán nem sok, de friss és üde kinézeted lesz tőle.
Szemhéjpúderből a világosabb színűeket részesítsd előnyben.

Me-time:

Határozzatok meg egy napot hetente vagy kéthetente, amikor 2-3 óra kimenőt kapsz, és az

apukája vagy a nagymamája marad otthon a picivel. Ezt a pár órát fordítsd magadra, feltöltődésre. Elmehetsz fodrászhoz, körmöshöz, kozmetikushoz, jógaórára, úszni, vagy masszázsra, amire csak szeretnél, a lényeg, hogy jól érezd magad tőle.

Ezek nemcsak külsőségek. Ha reggelente minden nap szánsz időt arra, hogy összeszedd magad, és a tükörképedből kihozd a legjobbat, az egész napod más lesz. Ezzel a rituáléval azt is megakadályozhatod, hogy belesüppedj a napi rutinba, hogy összecsapjanak a fejed fölött a hullámok, hogy erőt vegyen rajtad a fáradtság, hogy azt érezd, hogy kevés vagy erre az új a feladatra, elejét veheted a baby-blues-nak is, egyszerűen azáltal, hogy megtartod az önbizalmadat.
Egy baba se kívánhatna ennél többet.

Kisebbik leánykámnak 21-én volt az első szülinapja. Egy éve éppen szenteste vittük haza a kórházból. Masnival átkötve szépen a fa alá tette őt a Jézuska. A család többi tagja a nappali csukott ajtaja előtt várta izgatottan, mikor szólal meg a csengő, a pici ajándék azonban elbizonytalanodott ott a fa alatt, és keserves sírásba kezdett. Kétéves nővére az ajtó túloldalán (aki pár perce a nagyiékkal együtt érkezett haza) hirtelen elfelejtette, hogy mire várunk, és pánikba esett. “Sír a kistesóm!!” – mondta halálra váltan, és már ment is, hogy kinyissa az ajtót, hiába próbáltuk visszatartani, hogy de hát a csengő… Semmi nem hatott rá, rohant be a szobába. Odabent nem érdekelte se a fényes karácsonyfa, se a csillagszórók, se az ajándékok, nem nézett se jobbra, se balra, csak lehuppant a masnival átkötött kis bőgőmasina mellé a földre, és könnyes szemmel átölelte, vigasztalta. “Miért sírsz, ne sírj, semmi baj, ne sírj…” – mondta kétségbeesve, a tesót szorongatva. Szépen lefejtettük róla, és hosszasan magyaráztuk neki, hogy hát igen, a kisbabák gyakran sírnak, mert nem tudnak beszélni, lehet, hogy egyszerűen csak társaságra vágyott, vagy éhes, semmi komoly baja nincs. Csak miután megnyugtattuk, tévedt a tekintete a karácsonyfára és az ajándékokra, még a könnyeit törölgetve hallgatta végig a mennyből az angyalt.

Ha kistestvér érkezik a családba, az egész más feladatok elé állít minket, mintha az első babánkat várjuk. Ha a nagyobbik tesó is kicsi még, akkor rendesen fel van adva a lecke az anyukának, de már magabiztosan állhat hozzá, mint aki teljesítette a legnehezebb pályát, az elsőt. A várandósság nehezebb lesz, a szülés könnyebb, az időbeosztás nehezebb, a szoptatás könnyebb, kimenni a játszótérre nehezebb, a baba ellátása könnyebb, de a legfőbb feladat most az, hogy a nagyobbikat felkészítsük a kisebbik érkezésére. Minden gyerek más, és máshogy áll a kisebbekhez meg a változásokhoz, néhány nagyon fontos tanácsot azonban adnék:

Az elsőszülött ne veszítsen semmit, csak nyerjen azzal, hogy kistestvére lesz.

Ami egyszer az övé volt, az maradjon is az övé. A szobája, az ágya, a játékai, az időbeosztása, a programjai, a rituálék, mindent, amit meg lehet tartani, azt tartsd meg a régi kerékvágásban. Ha mégis új szobát vagy új ágyat kap, kapja meg előbb, mint hogy a testvére megérkezik. Legyen ideje megszokni a helyzetet, ne érezze úgy, hogy valaki kitúrta őt. Magyarázd el neki, hogy mi lesz, ha jön a pici, hol fog aludni, mit fog csinálni, mi lesz ebben az ő szerepe, hogy fog örülni a tesó, hogy ő a nagy testvére. Mondd, hogy itt, a pocakban lakott ő is, amíg meg nem született.  Tehát ami az övé, azt most sem veszi el tőle senki. A legfontosabbon úgyis osztoznia kell innentől – a szülein.

Fogadjuk el az érzéseit

Ne várd el, hogy maradéktalanul boldog legyen. Érezd át a helyzetét, neki nem azt jelenti a tesó, mint nektek, szülőknek. Azt is érezheti, hogy le akarjátok cserélni, vagy hogy ő már nem elég nektek. Beszélgessetek sokat arról, hogy most lehet, hogy mérges, vagy szomorú, és hogy ez rendben van, csak arra figyeljen, hogy ezt ne verekedéssel fejezze ki, hanem szavakkal. Meséld el neki, mi volt, mikor ő született, mikor ő volt kisbaba, mutass neki fotókat erről a korról. Nem kell tőle elvárni, hogy azonnal szeresse a testvérét.

Nem egyforma a két gyerek!

Vannak szülők, akik azt a politikát követik, hogy minden gyereküknek patikamérlegen egyenlően elosztva adagolják a törődést, mindent ugyanúgy, ugyanolyan mértékben kapnak meg a testvérek, és minden játék szigorúan közös.
Én ezzel nem értek egyet. Szerintem minden gyerek egy külön világ, más-más személyiséggel és igényekkel. Egyik lányom bújós, míg a másik nem. Természetes, ha a bújósabbat gyakrabban veszem ölbe, többet dédelgetem. A másik viszont sokkal több közös játékot igényel, ő ebből kap többet. A játékaik közül se mind közös – mindkettőnek vannak saját játékai, és ezt a másiknak tiszteletben kell tartania. Ettől nem lesznek önzők, sőt. Véleményem szerint így tanulják meg, mit jelent kölcsönadni, odaadni, elkérni, és egy sor olyan dolgot, ami közelebb áll a való élethez, mint ha minden közös lenne.

Mikor hazaérkezik a tesó, érkezzen akár fa alá, akár  nem, gondoskodjunk arról, hogy a látogatók a nagyobb(akk)al kezdjék az üdvözlést, és neki is hozzanak valami apróságot. Kérjék meg, hogy mutassa meg a testvérét, csak ezután menjenek oda az új jövevényhez. Így megkíméljük őt is és magunkat is a látványos féltékenységi jelenetektől.

De minderről majd máskor részletesen, most vissza az ajándékcsomagoláshoz 🙂

Minden kedves Olvasómnak és családjának boldog, békés karácsonyt kívánok!

Furcsa hangulatingadozással nemcsak a várandósság alatt, hanem a szülés után is lehet számolni, hála a hormonoknak. A baby blues-nak nevezett jelenség addig normális, amíg nem lesz belőle gyermekágyi depresszió, de ettől még nagyon kellemetlen. Pont mikor boldognak kéne lennünk (és azok is vagyunk végső soron), értelmetlen szomorúság és buta gondolatok kezdik uralni az agyunkat, a semmiből sírógörcsök törnek ránk, és ezt még az új szerepünk által keltett bizonytalanság, az aggodalom és a kialvatlanság is tetézi, főleg az első babánál. Mögöttünk a szülés intenzív élménye, amit még fel kell dolgozni, a testünk még regenerálódik, de máris egy sor új feladat vár ránk, amihez kevésnek érezzük magunkat. Semmire nincs időnk, be vagyunk zárva a lakásba, két szoptatás közé – számomra ez volt a legnehezebb oldala az első heteknek. Olyan gondolatok kavarogtak bennem, amikről kívülről nézve tudtam, hogy semmi alapjuk, mégse tudtam tenni ellenük, időnként pedig minden ok nélkül elsírtam magam, olyannyira rám tört a bánat.
Ez egy átmeneti állapot, anyává váltunk, új fejezet kezdődik az életünkben, miért is járna ez a hatalmas változás érzelmi tünetek nélkül?

Nálam a következők segítettek átvészelni ezt az időszakot, és elkerülni a depressziót:

– A férjem megértő szeretete és segítsége
– A látogatók – szigorúan olyan vendégeket hívjatok, akiket örömmel látsz, és akik segítségedre vannak! A többiek előtt remek kifogás, hogy a baba még túl kicsi. Fogadj el minden segítséget! Ha most nem fogadod el, később alábbhagy a lelkesedésük.
– Jó filmek – szoptatás közben is nézhetsz filmeket, ezek segítenek kizökkenni a babázás világából
– Női magazinok – ugyanilyen okból
– Idő magamra – minden reggel zuhanyozz le, öltözz fel kényelmes, de csinos otthoni ruhába, fésülködj meg, használj kozmetikumokat! Egész másképp alakul a kedved, ha erre szánsz időt, amíg a pici alszik.
– Kimozdulás – a babával, de nélküle is! Fontos, hogy rá tudd hagyni valakire egy-két órára, hogy kikukkants a nagyvilágba, és lásd, hogy még mindig megvan. Nagyon fog hiányozni a kicsi, de részegítő élmény lesz az első kimozdulás, még ha csak a szupermarketbe lesz is a séta. Ám ha megadjátok a módját, lehet ez egy igazi randi is, engem a Dunakorzóra vitt el a férjem először, azóta is élénken él bennem az emlék. 🙂
– Az aranyszabály: ne állj, ha ülhetsz, ne ülj, ha fekhetsz, ne légy ébren, ha alhatsz!
– Naplóírás – írd ki magadból az érzéseidet, a szüléstörténetet, a mindennapjaid gondjait-örömeit, meg fogsz könnyebbülni, és emléknek se lesz utolsó.
Hamarosan úgyis elröppen ez az időszak, hogy szinte észre se veszed, és bármilyen nehéznek is tűnik most, jó érzéssel fogsz majd rá visszagondolni.

Természetes, hogy egy kismama fél a szüléstől, hiszen köztudomású, hogy nagy fájdalommal jár. Én a másodiktól sokkal jobban féltem, mint az elsőtől, mert már tudtam, mi vár rám. Most sem megnyugtatni szeretném a szülés előtt állókat, hanem mint egy hadvezér a csatába induló katonáit, bátorítani, néhány hasznos gondolattal.
Minderre vajúdás közben jöttem rá, volt is rá időm, az első szülésem 15 órásra sikeredett. Nekem is jót tett volna, ha valaki ezeket előre elmondja.

A szülésnek fájnia kell

Nincs semmi, ami úgy hátráltatná a folyamatokat, mint a félelem a fájdalomtól. Aki fél, az megfeszíti az izmait, szó szerint, fizikailag is visszatartja a fájást, és egyúttal a tágulást is. Aki fejben tiltakozik, az a saját testét hátráltatja a munkában, a babáját a megszületésben. Ezt onnan tudom, hogy nálam is így volt. És amint erre rájöttem, fordult a kocka a fejemben is és a testemben is. Két nap jóslós kínlódás és nagyon gyenge kezdés után rám köszönt az első igazi, rendes fájás, amint ezt a mondatot kimondtam magamban:

“Gyere csak fájdalom, nem félek tőled, várlak!”

Tudatosítsd magadban, hogy minél pokolibban fáj, annál jobb, annál gyorsabban vége lesz.
Ez nem könnyű, mert a fájdalom általában valami bajnak a jele, a szülés az egyetlen olyan helyzet az életben, ahol hasznos dolog, ahol örülnünk kell neki. Nagyon fontos, hogy sikerüljön átállítani a fejünkben ezt a kapcsolót.

Fájás közben befelé figyelj, lehetőleg függőleges testhelyzetben, vizualizáld, ahogy odabent egyre tágul a kapu, ellazulnak az izmok, kifelé halad a kisbaba. Várd, akard, hogy a fájás egyre erősebb legyen. Tegyél rá egy lapáttal. A szünetnek ne örülj, hanem használd fel pihenésre és felkészülésre. Várd a következőt.
Lélegezz lassan, nyugodtan, ne kiabálj, mert az elviszi az erődet. Gondolj pozitív dolgokra, arra, hogy sok milliárd nő van már túl ezen, és hogy a babáddal közösen dolgoztok, nem vagy egyedül. Dicsérd, biztasd magatokat. A negatív, zavaró gondolatokat hessegesd el, ne légy dühös, ne káromkodj, ne gondolj vagy mondj olyasmit, hogy “én ezt nem bírom ki”. Igenis kibírod, sokkal többre képes a tested, mint amit el tudsz képzelni. Ez életed egyik (ha nem A) legnagyobb próbatétele, és te kiállod ezt a próbát.

Mikor minderre rájöttem, onnantól kezdve felpörögtek az események, hamarosan a
kezemben volt a kislányom.

EDÁt persze azért kértem a végén, és mindenkinek szívből ajánlom. 🙂

Ha császár lesz

Ebben nincs személyes tapasztalatom, csak más anyukáktól hallottam, hogy ilyenkor előfordul, hogy a kismama kudarcnak éli meg a császárt, mintha azért pontlevonás járna. Nem, nem jár se pont, se levonás a szülés semmilyen módjáért se, mert a lényeg nem a módban rejlik, a lényeg az, hogy életet adtunk valakinek. A neheze pedig csak ezután jön. 🙂

Nyilván nem ez a hódítások időszaka, de csinosak attól még lehetünk. A megváltozott alakunk miatt viszont most jól át kell gondolnunk, mi az, ami jól áll, és mi az, ami inkább a becsomagolt golyó felé viszi a látványt.

– Csak kényelmesen!

A cipőd sarka 5-6 cm-nél ne legyen magasabb, ne szorítson. A nadrág dereka semmiképp se nyomja a pocakot, guggolj le benne, mikor felpróbálod. Harisnyanadrág helyett jobb a combfix, vagy a speciális kismama harisnya. Vegyél 1-2 számmal nagyobb bugyikat. A zokni széle se legyen túl szoros. Most első a kényelem és a jó keringés!

– Hangsúlyozd az egyre szebb dekoltázsodat!

Még akinek nem is adott a természet dús kebleket, most azok is kapnak kölcsön kettőt. Tereld ide a figyelmet! A kicsit nagyobb kivágás, a mellrésznél díszített darabok, egy szép nyaklánc idevonzza a tekintetet. Ha túl nagynak érzed a melleidet, hanyagold a díszítést, keress V nyakú felsőket, köss a nyakadba egy könnyű sálat.

– Övet a pocak fölé!

Egy szalag, egy vékony öv, a mell alatt hangsúlyozott ruha a tested legvékonyabb részére irányítja a figyelmet, kiemeli a melleket, és klasszikus kismama-formát eredményez. Akár vékony vagy, akár dundibb, egy vízszintes sáv a pocak fölött mindenképpen előnyös lesz.

– Ne “vágd el” a pocakot!

Ezzel szemben a hasad közepénél ne legyen semmi vízszintes, a felsők érjenek a csípődig vagy lejjebb, ne “vágd ketté” magad ott, ahol a legszélesebb vagy.

– Függőleges középvonal

Függőlegesen viszont jöhet bármi, jót tesz a raffolás, a lágy esésű szalag, fodor, bármi, ami középen fut végig.

– Mutasd a lábad!

Hacsak nem vizesedtél be nagyon, a lábaidat bátran megmutathatod. Persze csak szolidan, legjobbak a térd alá vagy a közvetlenül fölé érő darabok. A nadrág mindig simuljon a combodra, ha vastagabb, akkor is sejtesse a körvonalait. A bő szoknyák, nadrágok most nem előnyösek.

– Szép részletek

Vegyél szép, mutatós bizsukat, sálakat, brossokat! Sokat dobnak az összképen.
A hajad most különösen szép, dús és fényes, vidd el fodrászhoz, hozd ki belőle a maximumot egy szép frizurával! A festéktől se kell félni, a lényeg, hogy jól szellőző helyiségben végezd a festést. Viszont lehet, hogy most másképp fogja be a hajad, mint előtte, ezért csak óvatosan.
Sminkelj, akkor is, ha eddig nem tetted! Az arcodra úgyis kiül a boldogság, a bőröd is szép, hangsúlyozd ki mindezt egy szép szolid sminkkel.

– Pulóver helyett kabátka, kardigán

A középen záródó, karcsúsított darabok keskenyítenek, főleg ha színben is kontrasztosak a többi ruhadarabbal.

– Amit NE!

A kertésznadrág nem csinos. A zsákszerű, mindenhol bő felsők sem. Ezekben könnyen úgy nézhetsz ki, mint egy zsákba dugott görögdinnye. A mindenhol nagyon szűk ruhák se szerencsések, hacsak nem vagy nádszálvékony és magas, kis helyes pocakkal. Szűk ruhára mindenképp vegyél kabátkát, blézert, bolerót, stb.
Soha ne villantsd ki a pocakot, közönséges látványt nyújt. (Kivéve fürdőruha esetén.)
Ne kezdj el úgy öltözködni, mint aki már lemondott minden nőiességéről. Most különösen fontos, hogy igényes légy magadra, már csak azért is, mert ez feldobja változékony hangulatodat, erősíti az esetleg megingott önbizalmadat. És hát a párodról se feledkezzünk el. 🙂 Őt meglepheted egy méretben tökéletes szépséges fehérneművel. Hadd legyen büszke rád.