Van-e élet a szülés után?

Sőt, néhány hónapig a legjobb. Amint a pocak domborodni kezd, érdemes (legszívesebben az írnám, hogy kötelező) beszerezni egy szoptatós párnát. Ez egyike azon kevés dolgoknak a kismamapiacon, amik valóban hasznosak. Én csak úgy hívtam, hogy “a banán”, és amikor csak vízszintesbe kerültem, jött velem. Világéletemben hason alvó voltam, nagy hassal ugye az nem megy, sőt, a háton alvás se, de oldalvást felcsavarodni a banánra, ami megtámasztja a pocakot és a lábakat, és egyszerre a fejet is, maga a keleti kényelem. Körbehajtva, összekötve a végeit kiváló lábtartó, de én használtam fotelnek is. A lényeg a polisztirol gyöngy belső: könnyen alakítható, de formatartó lesz tőle a párna.
A férjem időnként orvul lenyúlta saját részre azon ritka esetekben, mikor előbb ment aludni, mint én.

Persze szoptatáskor is jól jön majd, meg a baba kipárnázására, de erről majd később.

Rajtuk nem tudsz változtatni.

Fel kell készülnöd rá, hogy 9 hónapon keresztül rendszeresen találkozni fogsz velük. De nem szükségszerű, hogy ezek a találkozások kellemetlenek legyenek a számodra. Mindenkinek más számít kellemetlennek, akad kismama, akit a fentiek mindegyike zavar, és olyan is, akit egyik se. Ebből is látszik, hogy minden csak rajtunk múlik. Engem személy szerint a felsoroltakból kettő idegesített, aztán rájöttem, hogy ha másképp állok hozzájuk, azzal csak magamat kímélem meg, úgyhogy átkapcsoltam az agyam “szeretem elfogadom a többi embert” üzemmódba.

Ez a következő gondolatok segítségével sikerült:

Pocakfogdosók: visszaemlékeztem, hogy annak idején én is közéjük tartoztam. Valamilyen furcsa okból (talán mert ismeretlen volt) nagyon izgalmasnak találtam, hogy valakinek egy másik élőlény lakik (és mozog!!) a hasában. Mivel a szem nem közvetít semmit a pocak állagáról és a mozgásról, muszáj volt a kezemet is rátennem, és nagyot sikkantanom, amikor megrúgta a tenyeremet a baba. Ennél fogva nem hajigáltam követ arra, aki az én hasamra tette a kezét, tudtam, hogy ez csak a természet nagyszerűségére történő rácsodálkozás, és nem arról van szó, hogy egy illetéktelen a testemet fogdossa. Valaki ismerkedik az ismeretlennel, hát ne álljunk az útjába. Inkább örüljünk vele.

Helyükön maradó utasok: nincs ülőhely a buszon, és nem is adja át senki az övét, ez igazán felháborító tud lenni. Amennyiben felháborodunk rajta. Az igazság az, hogy mindenkinek joga van ülni a buszon, mindenkinek a saját belátására van bízva, hogy segít-e rajtunk vagy nem, ha úgy tetszik, joguk van érzéketlen bunkónak lenni. Azt nem tehetjük meg, hogy elvárjuk, hogy embertársaink empatikusak legyenek. Tekintsük a helyátadást egy plusznak, egy ajándéknak, nem pedig valami magától értetődőnek, még ha számunkra az is lenne. Velem olyan is előfordult, hogy az utas, aki mellett álltam, egyszerűen nem látta, hogy terhes vagyok, csak mikor egy másik utas átadta a helyét, és sűrűn bocsánatot kért, amiért figyelmetlen volt. Olyan is volt, aki végigkísért az egész kocsin, mert hátul “találtak nekem” egy helyet. Az emberek sokfélék. De ha rosszul érezzük magunkat, akkor kedvesen odafordulhatunk egy ülő utashoz, hogy ne haragudjon, de nem vagyunk jól, legyen olyan kedves és adja át a helyét. Ez mindenképpen célravezetőbb, mint a magunkban fortyogás.

Kérdezősködők: Hasonló a helyzet, mint a pocakfogdosók esetén, itt is arról van szó, hogy “valami csodálatos történik”, és ennek részesei akarnak lenni. Ha másképp nem lehet, hát a kismama kifaggatásával. Mi lesz? Hanyadik gyerek? Mozog-e már? Ugye nagyon várja? és hasonló kérdésekre kell számítani, elsősorban idősebb hölgyek részéről. Gondoljunk arra, hogy lehet, hogy a nosztalgia fénysugara érintette meg őket, és válaszoljunk kedvesen. Ha pedig elmesélik a saját élményeiket vagy vágyaikat (“alig várom már, hogy nekem is legyen gyerekem/unokám”), hát örüljünk, hogy mi éppen most éljük át. Nem a magánéletünkben vájkál, hanem a “nagyszerű dologról” érdeklődik.

Észosztók: – Csúcsos a hasad, fiad lesz! – közölte velem egy ismerősöm teljes meggyőződéssel, miután végigmért. – Hát, az ultrahang szerint nem – válaszoltam. – Pedig biztos fiad lesz, nekem is ilyen volt a hasam, és fiam lett.
Ráhagytam, majd mikor megszületett a lányom, megkérdezte: – Na, mi lett? – Lány – feleltem. Ő teljesen ledöbbent: – Az lehetetlen!! – mondta.
Egy kolléganőm biztosított róla, hogy ha még nem volt gyomorégésem, akkor majd lesz, mert neki is volt. (Nem lett.) A legrosszabb észosztó fajta a rémtörténet-mesélős, ijesztgetős. Őket nem kell végighallgatni. A többi ártalmatlan, csak egy gond van velük, nem mindig tudhatod, hogy épp egy hasznos infót hallottál, vagy olyasvalamit, amit jobb, ha kieresztesz a másik füleden. Ha orvosi/tudományos “tény” a mondandója tartalma, és nyugtalanít (pl. “ugye tudod, hogy most nem szabad a jobb oldaladon aludni!”), nézz utána megbízható forrásokban, esetleg kérdezd meg az orvosodat, igaz-e. Ha babona, akkor kezeld is annak. Ha saját tapasztalatot oszt meg veled, akkor érdemes megjegyezni, de persze fenntartásokkal, korántsem biztos, hogy egyformák vagytok az adott dologban. (Ez vonatkozik e sorok írójára is! :)) Az emberek szeretik fontosnak érezni magukat, a lényeg, hogy a spamszűrő legyen mindig bekapcsolva nálad.

Most egy rövid listát írok arról, hogy mit NE tegyél az első hetekben.

– Ne éld bele magad!

Bizonyára te is tudod, hogy a 12. hétig még semmi se biztos, ezért én még nem is gratulálok, csak halkan egy picit. Olyanoknak mondd csak el, akikkel tényleg bármit megosztanál, de ezt nem is ragozom tovább, hanem szép és gondtalan babavárást kívánok!

– Ne türelmetlenkedj!

Terhességi teszttel, orvosi vizsgálattal érdemes várni, minél később végzed el, minél később mész orvoshoz, annál biztosabb eredményt kapsz majd. A 7., 8. héten érdemes menni először. Tudom, hogy könnyű mondani, de csak pár napról van szó, ennyit igazán megéri várni.

– Ne gondolkozz nagyon előre!

Semmi olyanon nem érdemes aggodalmaskodni, ami majd csak hónapok múlva lesz esedékes. Élj a mának, foglalkozz mindig az aktuális helyzettel! Ez a legfontosabb tanácsom, amit az egész babavárás alatt ajánlott betartani. A baba szép lassan készül, neked is bőven van időd felkészíteni magatokat. Ne aggódj az anyagiak miatt se, a lakás méretén se,  9 hónap van még a szülővé válásig, ez hosszú idő, ezalatt nagyon sok víz lefolyik a Dunán. Ne most agyalj azon, hogy mekkora leszel, hogy milyen babakocsit vegyetek, hogy hova fogod beíratni suliba. Most azzal foglalkozz, hogy megismerkedj az új állapotoddal, az anyaság gondolatával. Hogy eleget pihenj, sokat igyál, és mindig legyen nálad gyömbéres keksz.

– Ne legyenek elvárásaid!

A “fiút szeretnél, vagy lányt?” kérdésre az a helyes válasz, hogy ez nem kívánságműsor. A helyzet az, hogy teljesen mindegy, mit szeretnél, a kérdés eldőlt abban a pillanatban, mikor a baba megfogant, innentől fölösleges drukkolni, izgulni, félni és vágyakozni, az eredményen nem lehet változtatni.

Ha bármilyen elvárásod van a babával szemben, abból semmi jó nem sülhet ki. Ha szőke kislányt vársz, és barna kisfiú lesz, akkor előbb a csalódás jön, mikor kiderül, hogy nem az, aztán a bűntudat, hiszen mikor már kint van, a világ összes pénzéért se cserélnéd majd el a világ legszőkébb kislányára se. Bármilyen lesz a gyereked, ha nagy, ha kicsi, ha hajas, ha kopasz, imádni fogod. Ezzel a gondolattal állj hozzá már a kezdet kezdetén, így majd semmi se árnyékolhatja be a boldogságodat, és a baba se úgy kezdi majd az életét, hogy kapásból nem felel meg a szüleinek. Apukáknak is érdemes megfogadni!!

Magaddal szemben is felejtsd el az elvárásokat! Lehet, hogy olyan irányba változol majd, amire nem számítottál, és ami ellen nem tudsz mit tenni. A hormonok fura dolgokra képesek, de bízz benne, hogy tudják, mi a dolguk. Én, aki még az  Oroszlánkirályon se sírtam, terhesen képes voltam elbőgni magam egy autóreklámon. Mikor a férjem ideges lett egy elromlott kütyü  miatt, zokogtam, mert meg voltam róla győződve, hogy már nem szeret. Semmi gond, mindez természetes jelenség, és majd elmúlik. Csak készítsd fel a környezetedet, hogy mostanában nem vagy beszámítható, jobb a békesség.

– Ne vessz el a hétköznapokban!

Tegyétek különlegessé ezt az időszakot. Legyetek sokat kettesben a pároddal, hangolódjatok egymásra! Most nagyon lényeges, hogy erős legyen a kapcsolatotok, és hogy ő is részt vegyen a babavárásban. Mesélj neki arról, mi zajlik benned, mondd el, milyen fontos neked a segítsége és a szeretete.

Ha valakinek elmondtuk a babahírt, mindig azt válaszolta: óóó, teljesen megváltozik majd az életetek! Persze ezt  mi is tudtuk, de hogy pontosan mi fog megváltozni és hogyan, azt már csak a gyerekeinktől tudtuk meg. A legjobb tanácsot a nővéremtől kaptam: most utazzatok, menjetek moziba, színházba, koncertre, étterembe, mert aztán egy darabig úgyse mehettek majd! Ismer minket, spontán emberek voltunk, általában minden programunkat hirtelen találtuk ki és valósítottuk meg, még a szilveszteri bulit is, hát ennek vége. Mármint nem a programoknak, dehogy. Ha bébiszitter van, program is van. A spontaneitásnak inthettünk búcsút. Innentől mindent meg kell szervezni, és előre eltervezni, a leghétköznapibb megmozdulást is, sőt, a gyerekkel otthonmaradós napot is jobb, ha előző este végiggondoljuk.

Ha Te inkább tervezős, előre gondolkodós ember vagy, akkor mázlid van, ezzel nem lesz gond. Viszont a spontaneitásunk abban segít, hogy könnyebben vesszük a váratlan helyzeteket, rugalmasabbak vagyunk, ha valami nem úgy sül el, ahogy vártuk. Mindkettőre szükség lesz.

Számunkra ez volt e legmegrázóbb változás, a többiről (testiek, lelkiek) úgy gondoskodik a természet, hogy fokozatos és magától értetődő legyen, amennyiben az ember nem parázza és nem agyalja túl. Persze ez is már csak a második gyerekemnél esett le. 🙂 De mindezekről majd később részletesen.

Kedves Olvasó!

Nem vagyok szakember, se védőnő, se orvos, se fitnesszguru, csak egy nő, aki szült két lányt (az egyiket 2009-ben, a másikat 2011-ben), és ezek után is jó nő szeretett volna az szeretett volna maradni, aki azelőtt volt. Ez nem könnyű feladat, az ösvényt jobbára magamnak kellett kitaposnom, de nagyjából sikerült, ezért szeretnék néhány apró, két büfiztetés között is könnyen elolvasható, és remélem hasznos tippekkel szolgálni azoknak, akik szintén szeretnének szülés után (és 9 hónapig előtte is) jól érezni magukat a bőrükben.

Ez a blog nem a babákról szól. Róluk szóljon a védőnő, és a számtalan babás honlap és blog. Ez itt, ez az anyákról, rólunk fog szólni, a mi testünkről és lelkünkről, mert azokkal is nekünk kell törődni, ahogy eddig, csak most ez a törődés némi akadályba ütközik. De nem hátrálunk meg. Első a gyerek, de azért mi is ott vagyunk még valahol a listán.

Okos anyuka a más kárán tanul, jó tanácsot pedig tapasztalatból érdemes adni, én csak azt adom át Neked, ami nekem is bejött. Ha valamivel nem értesz egyet, vagy Neked nem vált be, semmi gond, különbözőek vagyunk, természetes dolog az ilyesmi.
Remélem, hasznodra lesznek majd a tapasztalataim. Kategóriák fogják megkönnyíteni a böngészést közöttük. Jó olvasást!